Allison Ross /befejezett/

20.rész

Kicsit kíváncsi vagyok, mit hozhat, de tudom, csak bajba fogok kerülni. Nem ez a hely ahol gyógyulnom kell.

Nekem otthon kell, ülnöm George társaságában megbeszéléseket tartani miközben az ablakon keresztül nézzük a hatalmas kertjét.

Jack belépet az ajtón miközben a kezeit a háta mögé rejtette.

-Csak egy dolgot kérek cserébe.

-Én nem mondtam, hogy kérem azt a valamit, amit magad mögött tartogatsz.

-De kelleni fog. Csak egy ártatlan kis dolgot szeretnék.

-Mégis mit?

-Meg tudni, hogy is hívnak.

Most kellene hazudnom igaz? Egy álnév és rendben is lennénk.

De egy név sok mindent megváltoztathat. Lehet, ha nem is tudja, ki vagyok a nevem alapján rá fog jönni.

Úgy se sokéig fogok itt lenni szóval.. nem lesz bűntudatom, azért mert álnevet adtam meg.

Bűntudat? Mégis miért lenne?

-Na, várok.. kíváncsi vagyok milyen nevet fogsz kitalálni.-mondja

Mi? Mégis honnan tudja? Biztos csak viccel.

Döbbenetem egy kicsit túlságosan is feltűnően.

-Bele trafáltam a lényegbe igaz? Figyelj, ha hazudnál, nekem én tudnék róla. Szóval felesleges hazugságot mondanod.

Ja persze mi egy nyomozó?

Na, szóval legyek mondjuk Anna? Nem... Nem az túl hétköznapi.

Akkor Clairre? Az sem jó túl angol meg nem is a legkönnyebb név.

Aliz? Az végül is elég közel van az Allison hoz. Vagyis kissé össze cseng.

-Aliz vagyok.-mondom végül

-Komolyan? Aliznak hívnak?

-Igen.

-Azt hittem valami jobb nevet találsz ki.

-Én nem találtam ki. Ez a nevem.

-Akkor gondolom nem is kell ez.-emeli fel a kezét a háta mögül

Egy mankó volt benne.

Ez az eszköz megkönnyítené a menést bárhova mehetnék. Ha el akarnék esni csak, meg kell rá támaszkodnom.

-Oké akkor vissza viszem. Remélem, még vissza veszik.

-Várj!-szólok hangosan

Jack felkapta a fejét és egyenesen rám nézett.

-Allison. Allison a nevem.

-Jó volt veled üzletelni... Allison.

Adta kezembe a mankót.

A jobb kezembe vettem és megpróbáltam rá nehézkedni.

Az első lépés megtételével már egyre simábban haladtam.

-Mondtam nem akarlak bezárva tartani.

Talán tényleg igazat mond? Már egyre jobban kezdek kételkedni magamban.

-Finom volt a reggeli?-kérdezi miközben a hálószobám felé tart- Látom nem voltál éhes.

De éhes vagyok. Csak az lehet, méreg bár már nem annyira vagyok benne biztos.

Egy másodperc múlva már a kezében a tálcával ült le az asztalhoz.

-Mivel te nem vagy éhes akkor meg eszem.

Beleharapott a palacsintába. Lassan a végén elkezdett kiszivárogni az édes baracklekvár. A palacsinta az olajtól szinte csillog.

Lerakta a palacsintát és bele ivott a szinte még gőzölgő teába.

-Netán te is kérsz valamit enni?