Allison Ross /befejezett/

6.rész

A találkozó napja elérkezett. Még aznap reggel apám lefektetett pár feltételt velem.

>A telefonját magamnál kell tartanom, ha bármi történne, hívom a mentőket vagy rendőrséget.

>Ha valami történne, bújjak, el a szertárba. Öntsek a földre valami vegyszert, így eltudom fedni vele a szagom, és maradjak csöndben.

>Legyek hátul a falnál.

>Ne vonjam magadra a figyelmet, vegyüljek el.

>Maradjunk távol egymástól.

Megkérdeztem, hogy mégis mi történne erre csak azt mondta „Rossz előérzette van, mindenre fel kell készülni"

Mielőtt még beléptünk volna, egy puszit nyomott a homlokomra és csak annyit mondott vigyázzak magamra.

A találkozó egy hatalmas teremben volt. Az emberek annyian voltak, mint legyek a szaron. Csak jöttek és mentek. Bármennyire is próbáltam elvegyülni nem tudtam. Csendben a falnál meghúzódtam a szertárhoz közel.

A vörös ruhát igazgattam kissé feszülten, én voltam a legfiatalabb azok közül, akiket eddig láttam.

Ritkán van apának rossz előérzete. Sikeresen sikerült rám hoznia a frászt.

A combomhoz kaptam, hogy ott van-e még a rejtett tőr. Amint kitapintottam a tőrt valamivel nyugodtabb lettem, mint azelőtt.

A mikrofont valaki elkezdte kocogtatni, ami fülsüketítő zajt váltott, vagyis számomra az volt. A mikrofon előtt Peter bácsi állt amint meglepődtem. De, nem sokáig álldogált ott, mert egy nőnek át adta a terepet.

-Isten hozott minden vadászt.-köszöntött mindenkit.-látok pár új tagot, ami örömmel tölt el. Nagyon sokan lettünk és még nőni fog a létszámunk. Sokan vannak, akik nem értenek meg minket, és sokan is lesznek. De, ha valaki kétségbe esne és hagyni akarja ezt az egészet, akkor gondolja végig, mit tettek a vérfarkasok. Hogy mit is tettek? Mindjárt mutatok pár megdöbbentő képsort.

Mindenki tekintette a kivetítőre esett.

Megjelent rajta az első kép.

Az egész képen fényes nappal volt. Egy kislány olyan 8 éves volt rajta halálra rémült arccal a vérfarkas pontosan vele szembe volt egy hatalmas hús caflattál

Bírom a vért, de ettől a gyomrom mégis felfordult. De a felfordult gyomromat a döbbenet legyőzte amint a többi képen is ezekhez hasonlók jelentek meg.

-Emberek védjük szeretteinket és a jövőnket! Pusztítsuk el ezeket a szörnyeket!

Hangos ujjongás tört fel az első sorokban majd lassan hátrébb is elterjedt.

-Egyik kollégám szeretne egy új találmányt bemutatni, ami talán segíthet a lények elpusztításában. Köszöntjük nagy tapssal, Alexander Rosst.

Hogy kit? Jól hallottam? Apát? De ő miért menni ki hisz semmilyen találmányt nem csinált? Ha, csinált volna, tudnom kellet volna, hiszen minden apró már-már felesleges dolognál kikérdi a véleményem vagy a segítségem.

Egyszer például azért keltet fel, hogy meg kérdezze, melyik irányban válassza el a haját, hogy jó legyen. Ezzel a kérdéssel még semmi gond csak az, hogy akkor pont rövid pár mm haja volt, amit kb. sehogy sem tud elválasztani.