Allison Ross /befejezett/

24.rész

-Hozzád.-vágom rá gondolkodás nélkül

Ah, nem kellett volna ilyen gyorsan rá vágni!

Gondolkodni kellet volna bár már mindegy. Eddigi tapasztalataim alapján az első gondolat mindig a legjobb.

Hiszen mindig az elsőhöz tértem hozzá akármit kiterveltem.

Sors azt akarja még várjak erősödjek.

Beültem a kocsiba, de nem bírtam figyelmem kívül hagyni Jack értelmetlen arc kifejezését.

-Megyünk vagy maradunk?

-Megyünk.

Beszállt ő is a kocsiba és indultunk is.

Jack házáig nem beszéltünk, de a kocsiban nem kínos, hanem nyugodt csendes csend volt.

Amint a kocsi a ház elé ért a motorját leállította majd kiszállt. Megvárta még én is kiszállok és az irányt befelé vette.

-Szeretnél beszélgetni?-kérdezi miközben a bakancsát vette le

-Honnan tudjam, nem akarsz hátba szúrni.

-Akkor játszunk, kérdezz feleletet.

-Hogy mit?

-Te kérdezzél tőlem és én tőlem.

Bizalmat akar velem kötni. De miért?

-Figyelj, ha beszélsz róla jobb lesz. Én befogom tartani az egyeségünket.

-Nincs hazugság.

-Pontosan.

A torkom már kezdett fájni, talán a hűvös kinti levegő miatt.

-Kérhetek valami meleget inni?

-Mindjárt megnézzem, mi van itthon.

-Egy citromos tea jó lesz.

-Attól függ van-e?

Lehajol és kinyitotta a konyhaszekrény alsó fiókját.

-A felső polcon keresd. Ott van a poharak mögött egy bontatlan csomagban.

-Látom körbe néztél.-nevette el magát

Miután megkaptam a teámat helyett foglaltunk a kanapén egymás mellett.

Az nyitott ablakon keresztül a tücskök zenéje zengte be a teret.

-Hosszú éjszaka elé nézzünk.-bámulok ki a csillagos égre

-Ha csak ülünk és nézzük egymást, akkor igen.

-Miért nem tartasz kést sehol a házba?

-Belevágsz, a közepébe nem körítesz.

-Na, de komolyan egy normális ember tart kést otthon.

-Te mondtad nem vagyok normális. Egyébként tartok kést csak nem akartam, hogy valaki hátba szúrjon.

Szóval tőlem rakta el.

Ez.. ez részben rosszul esik. Azt hiszi, hogy embert ölnék. De én nem!

-Én nem fogok embert ölni!-mondom, de az akartnál hangosabban

-Ki mondta, hogy ember vagyok.-suttogja hallkan

Mi?

Ha nem ember, akkor..?

Biztos csak viccel. Igaz?

-Csak viccelsz?

-Ne vedd már komolyan.-pakolja meg a vállamat nevetve

-De egyébként is én kérdezek. Szóval most kétszer jövök én.

-De miért?

-Mert te is kétszer kérdeztél.

-De..

-Első kérdésem: mi történt veled?

-Mármint?

-Amikkor mielőtt ide kerültél volna.

-Leestem egy szikláról.

-Szó szerint potyognak az emberek harapás nyomokkal sziklákról.

-De komolyan az volt.

-Nem mondtam, hogy nem, hiszek neked.

-De hogy kerülték a sziklára?

-Állatok elől menekültem és hát.. leestem. Na és te miért élsz itt, mint egy remete?

-Nem szeretem a sok embert és a társadalmat sem a hangoskodást, amikor a belső állat előtör nehéz lenyugtatni.

-Ez azt jelentené, hogy sokszor mérges lettél?

-Mondhatni, de már megint én jövök kétszer.