Másvilág

1

Végre itt vagyok!!! Évek óta spóroltam, hogy szerezzek annyi pénzt amennyi elég az útra, programokra és a szállásra és végre sikerült. Elzsibbadt a lábam, fáj a fenekem és fázok, de ez mind nem számít, mert itt vagyok. A bőröndökkel vártam egy szabad taxira, ami nem is volt olyan nehéz, mert reggel 6 volt. Az autóra lecsapva beraktam a csomagtartóba.

-Jó reggelt! Ramada Hotelbe kérem.

-Önnek is. Rendben hölgyem.

Az úton elbóbiskolhattam, mert mikor kinyitottam a szemem a hotel előtt voltunk.

-Megérkeztünk.

-Köszönöm.

Kifizettem a sofőrt, majd a segítségével kivettem a bőröndömet. Fáradtan sétáltam a hotelbe egészen a pultig, ahol a friss recepciós fogadott. Szemét mázlista, én itt zombi módjára sétálgatok, míg ő kipihenten és üdén mosolyog.

-Jó reggelt! Üdvözlöm a Ramada Encore Seoul Hotelben. Miben segíthetek?

-Magának is. Suzan Morgan néven van foglalásom.

-Oh igen! Már vártuk önt. Előkészítettük a szobáját, az öné a 15 számú szoba a harmadik emeleten. Minden reggel 12-kor jönnek a takarítók a szobájához, ha esetleg nem igényli a takarítást kérem rakja ki a kilincsre a táblát. Reméljük ez alatt a 9 nap alatt kellemes élményeben lesz része.

-Biztosan így lesz.

Elvettem a beléptető kártyát és a bőrönddel a kezembe a lift felé sétáltam. A zene kellemes volt, méghozzá annyira hogy majdnem álomba zuhantam, a mázlim az volt, hogy a hangos csengés felébresztett. Megráztam magam és gyorsan elmentem megkeresni a szobám. Az ajtóhoz érve használtam a kártyám és ledobva mindent bezártam a szobám, majd azt hiszem a kanapéra zuhanva elaludtam. Arra keltem, hogy a nyálam folyik és kivagyok száradva. Nyúzottan ültem fel. A nap kellemesen besütött. Krémszínű kanapé annyira kényelmes volt, hogy legszívesebben visszafeküdtem volna. De még sem ronthatom a nyaralásom első napját! Feltápászkodtam és körbejártam a szobám. Gyorsan kipakoltam és kerestem egy megfelelő ruhát a mai napra. Mikor elrendeztem mindent, elvonultam a fürdőbe és hosszan tartó tusolásban részesítettem magam. Mikor végeztem frissen és tisztán és új ruhába öltözve léptem ki a lakásból kis táskámmal és egy turistakönyvvel. A nap során számos vidám emberrel találkoztam, megjártam Myeon-dong piacot és számos boltba bementem ajándéktárgyakat venni, de ami a nap legjobb része egy múzeumban töltöttem, ahol régi városok makettjei voltak kirakva, számtalan váza, pipere és festmény. Egy szép női alakot néztem a fali festményen, amikor is síró hangot hallottam.  Ahogy körbenéztem, a földön egy rózsaszín csatot találtam. Lehet, hogy az övé? Felvettem a csatot és a síró hang felé mentem. A hang egy különleges szobába vezetett, ami egy régi szegény ház belsejét ábrázolta. A kislány annak közepén arcát a tenyerébe fúrta és sírt.

-Ne, sírj itt a csatod.

Ahogy beléptem a szobába a papírajtó hangos csattanással bezárult, a lány pedig nevetve felém nézett. Fekete haja eltakarta az arcát, de a hangja rémisztő volt. Elejtettem a csatot és az ajtó felé rohantam, de a kezem nem érte el az ajtót. Valami lerántott a sötétségbe.