Másvilág

12

Tohjon

A templom megremegett. Su kiállítása mögülem jött. Mikor megfordultam Su hátát láttam és előtte a királynőt aki egy kést tartott, ami Suban volt.

-Su!

A nő rémülten engedte el a fegyvert és reszketve hátrált. A templom ajtaja kivágódott és katonák özönlötték be, majd az apám. Mindenki döbbenten látta a semmiben lebegő kést. Döbbenten néztek egymásra, majd a császár hangjára észheztértek.

-Elfogni a királynőt!

-Ne!Neee!

A királynő elszaladt, de a katonák elől nem jutott messzire.

-Tömlöcbe vele!

Apám le sem vette rólunk a szemét. Su előttem térdelt, nem merek elé menni, mert ha szembe nézek vele tudni fogom, hogy utoljára látom.

-Hogy van?

Félve kuporodtam le. A testéből kiállt a kés, haja eltakarta az arcát, karjai ernyedten lógott a teste mellett. Remegő kezekkel tűrtem el a hájat. Lassan felemelte a fejét. Sápadt volt. Szájából kifolyt a vérvörös vére. Tekintete üveges és halovány.

-Sikerült.

Rekedt hangjára eleredtek a könnyeim. Homlokomat az övéhez nyomtam.

-Nem tudom, hogy miről beszélsz, Su.

-Tudom, hogy miért jöttem ide....azért...khm...khm.

Karjaimba fektettem, a késhez nem nyúltam, nem akartam neki nagyobb fájdalmat okozni.

-Miattad....khm..miattad vagyok itt.

Jéghideg kezével simogatta az arcomat.

-Su. Ne hagyj itt.

-Minden rendben lesz, én itt leszek veled, mert szeretlek.

A szeretlek szót már suttogta. A testéből kiálló kés a földre esett. Már én se tartottam. Elhalványult, majd teljesen eltűnt.

-SU!!!

Most tényleg eltűnt. A hiánya már most fáj. A mellkasom annyira fáj!

-Fiam.

A kezembe került a kés, ami benne volt,..... amit nekem szántak. Szívem felé lendítettem a pengét, de megakadályoztak. Őrjöngtem. Elviselhetetlen a fájdalmam  örökké fog tartani.

2 hónappal később

Az életem sivár és teljes szenvedés. Elhagytam magam. A hajam hanyag kontyba van. A ruhám hanyagul megkötve viselem. A királynét árulásért kivégezték. Én is ott voltam, annak ellenére, hogy apám nem akarta. De nem lett jobb. Azt hittem, ha látom azon a nőn a rettegést kielégít, jobb lesz. Tévedtem. Su hiánya felemésztet. Számtalanszor próbáltam megölni magam, de hiába valaki mindig mellettem van. Apám hívat, de semmi kedvem nincs elmenni. A küldönc szerint a császár mérges és azt üzente ha nem megyek katonákkal rángat ki, így hát kénytelen vagyok menni. A palotában érzékeltem, hogy sürgölődnek, de nem foglalkoztam vele. A trónterembe léptem. Illendően meghajoltam.

-Hivatott felség?

-Rendesen felöltözhettél volna.

Hanyagul vállat rántottam, amit még Sutól tanultam. De hiányzik!

-Több mint 3 hónap telt el az egyezségünk óta, így kézbe vettem az ügyeket.

Felkaptam a fejem, mert nem tetszett ez a beszélgetés. Kezével oldalra intett, ahol három lány ült, lehajtott fejekkel.

-Megengedem, hogy válasz közülük.

-Apám!

-Nincs több kifogás! Megházasodsz! Most pedig válasz!

A három lányból kettő unalmas volt. Betanult szövegek, műmosoly. De a harmadik nem szólt semmit, sőt fel se nézett.

-Na és te? Nem szólsz? Nem akarsz a kegyeimbe férkőzni?

A két lány megsértődött, de mosolyogtak. A csendes lány felemelte a fejét és bennem rekedt a levegő. Kedves vigyorba fordult a szája.

-Felség. Nem fogok önnek udvarolni. Ezt öntől én várom el, na meg persze hogy illemtudóan felöltözzön és megfésülködjön.

A hangja! Az arca! Ő az! Ő AZ! Mindenki felháborodott, kivéve én és apám. Mert amikor ránéztem, láttam rajta az elégedett mosolyt.

-Ostoba lány! Mégis hogy mered....?!

A királyi tanácsos felháborodottan dorgálta a lányt, de én leintetem. A lány mögött bocsánatért esedezett a komorna és valószínűleg a lány apja.

-Semmi szükség a bocsánatkérésre  uram, hiszen igaza van.

Le sem vettem a szemem a lányról, aki szoborszerűen nézett, majd vigyorogva kacsintott  egyet. Mire...mire én hasfajosan elkezdtem nevetni.

-Akkor ezek szerint meg is van a nyertes. Gratulálok fiam és neked is Sunja.

Sunja. Hahaha! Felálltam és kezemet nyújtottam felé, amit el is fogadott. A másik kezében egy piros esernyő volt. Néha álmodok egy piros esernyőről, amit a kezembe fogok, nem tudom miért , de valahogy úgy érzem, hogy nagyon fontos nekem. Most már mindent értek.

-Egy új élet.

-Egy újjászületés.

Egymásra mosolyogtunk, majd elhagytuk a termet, ezúttal mindenki megrökönyödésére. De nem számított, mert végre visszakaptam szeretett nőm és soha nem engedem el.

VÉGE