Másvilág

6

A szavai meghatottak. Valahogy kellemes bizsergető érzés kerített hatalmába. A császár érdeklődve hallgatta megjelenésem történetét, mind a fia, mind az én szemszögemből. Ahogy végigmondtuk a történetet,  a császár elgondolkodva nézte az asztalon lévő kezeit.

-Arra nem is gondoltak, hogy papot vagy szelleműzőt fogadjatok?

-Létezik ilyen? És valóban hatásos?

A herceggel összenéztünk és egyszerre bólintottunk.

-Csak egy módon tudhatjuk meg, Su. Azonnal intézkedek, hogy az ország legjobbjai juttassanak vissza.

Így történt, hogy a koronaherceg kihirdette, hogy hatalmas jutalom jár annak aki elűz. Rengetegen jöttek, öregek-fiatalok. De senki sem tudott elűzni. Volt olyan, aki kopasz szerzetesnek öltözött és a szoba sarkaiba dobálta a sót és a füstölőt, holott mindvégig a szoba közepén álltam.

-Ez most komoly? Ha egy kis sótól és füstölőtől visszamehetnék, már én magam megcsináltam volna!

A távolodó szerzetest bámultuk a herceggel, mire csak rázni tudta a fejét.

-Mint már pár napja is mondtam egy próbát megért.

Nyűgösen mentem utána a szobájába, ahol a szolgálók éppen megterítettek vacsorára. Tohjon leült  a helyére és egy tányérba kiszedett mindenből egy kicsit, majd az asztal másik végébe rakta.

-Tessék, egyél!

-Köszi.

Ledobtam magam a földre és az kézzel kezdtem csipegetni a nekem kiszedett kajákból. A herceg furán nézett rám, de nem szólt, ugyanis már megbeszéltük, hogy miért nem eszek pálcikával. Túl sok erőbe telik megfogni, majd azt használva a számba rakni a kaját. Az étel ízletes volt, mint mindig, de mégis valahogy olyan kedvetlen vagyok. Kinéztem a kertbe, ahol vörös levelű fákat ültette.

-Tohjon herceg.

-Hm?

-Voltál már kint a városban? Úgy értem kíséret nélkül?

Lerakta az evőeszközt, majd ő is a fákat nézte. 

-Van, amikor közembernek öltözök és kimegyek beszélni egy-két emberrel, de sosem maradok kint pár óránál többet.

Szomorú sóhajaimra folytatta az evést.

-Ma kimegyek. Az őrségváltásnál. Eljöhetnél.

A levegő is bennem rekedt, annyira meglepődtem. Végül végigugráltam az egész szobát, mire a herceg csak kinevetett.

-Ez az!!!!! Végre járhatok a palota falain kívül! De várj! Eddig nem tudtam elhagyni a palotát. Gondolod, ha veled vagyok kitudok menni? 

Nem szólt. Csak a zöldségeket ropogtatta.

-Herceg! Tohjon! Válaszolj már!

-Nos, csak én látlak és meg is tudlak ugye érinteni, szóval lehet hogy menne. Egy próbát megér.

Abbahagytam az ugrálást és kezdtem csalódni.

-Az elűzésemnél is ezt mondtad és nem jött be.