Másvilág

5

-Nos, igen. De mielőtt megkérdeznéd, hogy melyik évben éltem, vagy hogy mi lesz a jövőben gondold át, hogy megszeretnéd -e változtatni a jövőt?

A hercegecske az asztalt bámulta és sokáig meg se moccant.

-Hahó! Nehogy itt halljmeg, nem tudok segítségért kiáltani!

-Nem-nem, csak elgondolkodtam és lehet hogy igazad van. Jobb nem tudni a jövőt. 

-Na látom, okos vagy te, hercegecske!

-Ne hívj így! Hiába vagy kívülálló és szellem, ne légy tiszteletlen!

Felpattantam az asztalra és féltérdre ereszkedve meghajoltam előtte.

-Elnézést kérek, Tohjon koronaherceg.

Vigyorogva szembenéztem vele, mire ő zavarodottan elfordította az arcát.

-És...és téged hogy hívnak?

-A nevem Suzan Morgan, de hívj csak Su-nak.

Három nappal később

Nem is olyan gáz ez a herceg mint, ahogy a sorozatokban szereplő díszes ruhájú karót nyelt hercegek. Az elején persze az volt, de ahogy jobban megismertük egymást feloldódott. Őszintén imádom kiakasztani, vagy éppenséggel megnevettetni főleg amikor az öregek előtt ülve próbál komoly maradni. Az apjával még nem találkoztam, de elég régimódinak tűnik. A konyhába sürgölődőket néztem, ahogy szoktam és amikor alkalmam nyílik megkóstolom az ételeket. Egy gőzgombócot dobtam a számba, amikor megszédültem és megfájdult a fejem. Jaj, ez mi?! A homlokomra szorítottam az ujjaimat és a körülöttem lévő emberekre koncentráltam. Szerencsére bevált, mert elmúlt a fájdalom. Zavart mosollyal sétáltam ki a konyhából és az új barátomhoz vettem az irányt. Meglepődve láttam, hogy kint katonák sorakoztak és előttük a király és a herceg tanácsosa. Mégis mi folyik itt? Kikerültem az embereket, mert tapasztalatból tudom, hogy ha keresztül megyek rajtuk, akkor összerezzennek, az pedig fura lenne, hogy ha sorba mindenki egymás után összerezzenne. Már így is sok pletyka kering a hercegről nem kell az egyiket megerősíteni. Tehát kikerülve mentem fel a szobához, majd a falon átmenve léptem be a szobába. Tohjon nekem háttal ült, az ő helyén pedig maga a császár foglalt helyet.

-Hogy szólgáll az egészséged, fiam?

-Köszönöm jól, ahogy már a királyi orvos is jelentette önnek felség, felesleges volt eljönnie hozzám.

-Te vagy az egyetlen gyermekem, persze hogy aggódom! De nem csak ezért kerestelek fel.

-Már kezdtem azt hinni, hogy a fenséges császár aggódik fia egészségéért, semmi hátsószándék nélkül!

Kijelentésemre a herceg összerezzent, míg az uralkodó összeráncolt homlokkal kapta fel a fejét.

-Mégis, hogy merészeli?! Ki volt az!

Én és a herceg azonnal a férfira kaptuk a fejünket. 

-Apám!

-Maga hall engem?

A császár mellé sétáltam, aki zavartan nézett a fiára.

-Mégis mit jelentsen?!

-Tényleg hallja?

Gonoszul rávigyorogtam a hercegre, majd nem várva reagálását, leguggoltam a császár mellé és a fülébe kiáltottam. Persze nem olyan hangosan, hogy fájdalmas legyen, inkább elviselhető kiáltással.  Az eredmény megjött, ugyanis a császár ijedtében felkiáltott és elkúszott mellőlem. Az ilyet férfit látva elkellet nevetnem magam.

-Ez gonosz volt Su!

A herceg apjához sietett, de én nem tudtam megszólalni a nevetéstől, ahogy a földön fetrengtem.

Tohjon

Ezt jól megcsinálta. Miért nem lehetett finomabban megbizonyosodni? Most aztán magyarázkodhatok.

-Felség, kérem nyugodjon meg. Mindent elmagyarázunk.

-Elmagyaráztok?

-Kérem. Üljünk vissza.

Ahogy visszaültünk, Su abbahagyta a nevetést és az asztal széléhez ült.

-Biztos vagyok benne, hogy hallott már a palota szelleméről szóló pletykákról.

Apám nagyra nyitotta szemeit és döbbenten bámult rám.

-Azt akarod mondani, hogy ez a női hang egy szellemé?!

-Így van felség. Már egy hónapja kísértek a palotában és eddig a herceg látott. Szóval igen, mondhatjuk hogy szellem vagyok.

Su hangja megnyugtatóan csengett, már nem hallatszódot a vidámság a hangjában. Komoly volt, ahogy én is.

-Ez, mégis hogy lehetséges?

-Úgy néz ki a családja férfi ága fogékony a természetfelettire, ezért is hall engem és ezért is lát és hall a koronaherceg.

Apám rácsapott az asztalra a felismeréstől.

-Akkor tényleg ráfogtad a kardot, mielőtt rosszul lettél volna! Ez hihetetlen! Fiam! Most is látod?

-Igen, felség.

-És, hogy néz ki?

Sura néztem. Apám követte a tekintetem, de ő nem láthatja.

-A haja kivan engedve, sötét színű, de nem olyan mint az  itteni nőké. Arca sovány, szemei vidáman csillognak.

Su-val farkasszemet néztünk, mire kedvesen elmosolyodott.

-Gyönyörű a mosolya, olyan életvidám. Csak három napja ismerem, de nála élettel telibb, boldog emberrel nem találkoztam.