Másvilág

9

A másfél hónapos ismeretség alatt Tohjonnal jól összeszoktunk. Míg ő olvasgatja a jelentéseket a szobájában, addig én a földön fekve nézem a kertet és el-elbóbiskolok. 

-Alszol?

-Hmm..próbálok. Miért?

-Csak kérdeztem.

-Hm... nem mondtam még...de szoktam álmodni....egyre gyakrabban.

Nem kellett a hercegre néznem, hogy tudjam abbahagyta az olvasást és meredten bámul, gondolom a mérgét próbálja csillapítani.

-És nekem eddig miért nem szóltál?

Rideg kérdésére megborzongtam. Haha egy szellem aki borzong, vicces. Fáradtan fordultam felé és hanyagul legyintettem.

-Az eltűnésem óta túlságosan is óvó vagy. Nem hiányzott neked még az is, hogy tud szellemként egy másik ember képében álmodok.

-Ezt most nem értem.

-Melyik részét, herceg?

Gúnyos hangomra morgott egyet, ami nagyon cuki volt. Rávigyorogtam és ülőhelyzetbe tornáztam magam.

-A kirohanásod estéjén volt az első.

-Nem volt semmi kirohanás!

-Igen?! Akkor a király miért hivatott téged másnap?

Nem szólt semmit, mert tudta hogy igazam van, ugyanis ott voltam.

-Folytathatom?

-Kérlek.

-Egy Sun-ja nevű lány bőrébe bújuk. Nem tudom, hogy hogyan néz ki vagy hogy milyen is ő. Általában jelentéktelen dolgokat látok. Csillagos ég. Nedves fű a csupasz talpam alatt. Egy fullasztóan meleg ágy. De a mostani folyton ismétlődik.  Esőt álmodok és egy vérvörös esernyőt, amiről csöpög a víz vagy éppen forgatom azt.

-Jelentéktelennek tűnik. 

-Tudom. De annyira fura. Még sosem álmodtam ilyet és annyira valóságteljes voltak.

Felálltam és a papírjaira lestem.

-Amúgy nem ma jön az apád, valami fontos beszélgetésre?

Tohjon elsápadt és leejtette az ecsetet.

-De.....

Egy férfi hang félbeszakította, aki bejelentette a császár megérkeztét. Tohjon apja meg sem várva a választ belépet a fia szobájába. Kivételesen a szolgálóit kint hagyta, így igen rémisztőnek tűnt, főleg hogy haragos tekintettel végigpásztázta a szobát.

-Itt van ?

-Üdvözlöm felség. Már mint Su? Igen itt van.

-Jöjjön felség, üljön le ide mellém.

Az asztalhoz ültem és megpaskoltam a melletti helyemet, persze tudtam hogy nem lát, de nagyon vicces volt a felháborodott arca.

-Elég a pimaszságból! 

Tohjon és apja helyet cserélt, majd a császár gondterhelt arccal kezdett bele mondandójába.

-Kaptam egy gondterhelt üzeneteket, ami szerint a holnapi ünnepségen megfogják támadni a palotát.

-Mennyire megbízhatók ezek az információk?

-Attól tartok az információ hitelessége teljes mértékben megbízható.

Ez nem hangzik túl jól. De várjunk csak?!

-Miféle ünnepségről is van szó?

-Lassan két hónapja vagy itt és még nem halottál az új élet ünnepéről?!

-Na, de fiam?! Hogy beszélsz?!

A szám elé raktam a kezem, hogy takarjam a vigyorom, mert le lett szidva Tohjon, de persze látta és mérgesen méregetett.

-Elég legyen!

A császár mérgesen csapott az asztalra mire összerezzentünk.

-Fontosabb dolgok is vannak, hogy itt röhögcséljetek! 

-Jól van! Jól van, felség! Nem kell leharapni a fejünket!

Az idős férfi felvont szemöldökkel nézett rám. 

-Apám! Mond csak mégis mivel tudnék én önnek segíteni?

-Nem te. Hanem ő.

Rám mutatott, mire fia is elkezdett bámulni. 

-Mi?! Én?! Mégis miben?