Másvilág

8

Az álmomba egy olyan életet éltem, ahol Suzan már nem volt, az érzés pánikot és magányt éreztetett velem. Izzadság csorgott le a hátamról, annak ellenére hogy fáztam. Valaki kopogtatott, majd benyitott a szobámba. Én felriadtam az ágyból és levegőt kapkodva ültem fel. A hajam kibomlott a copfomból, így csak a reggeli  fényt érzékeltem és a hajam sötétségét.

-Kifelé.

Hangom halk és recés volt, de az alak meghallhatta mert megállt.

-Felség?

-Azt mondtam kifelé!

Rekedtes ordításra bocsánatokat kért és elment. Remegő tenyerembe temettem arcomat és próbáltam egyenletesen lélegezni.

-Ez elég durva volt. Így még sosem láttalak. Minden rendben Tohjon?

A lány hangjára felkaptam a fejem és a hang irányába fordultam. Su ott állt tőlem pár lépésnyire.Lehetséges lenne?

-Itt vagy.

-Mint láthatod.

Vigyorát látva felálltam és elé szaladtam, majd megöleltem, fittyet hányva az etikettnek.

-Tohjon! Mégis mit...?

-Hol voltál?! Mindenhol kerestelek, de csak úgy eltűntél!

Elengedtem és elhátráltam tőle.

-Mégis miről beszélsz? Végig veled voltam.

-Nem Su! Tegnap este a a piacnál eltűntél, még a gombócodat se etted meg.

Su

Eltűntem? Én nem emlékszem? Mégis mi....?

-Nem emlékszem erre. Kint voltunk és néztük az árusokat .... utána képszakadás. Mégis mi történt?

-Ez egy nagyon jó kérdés! Amikor visszajöttem mindenhol kerestelek, de nem találtalak!

Tohjon fel-alá sétált, a reggelijét érintetlenül hagyta és idő után már idegesítő volt.

-Jaj! Fejezd már be! Iszonyatosan idegesít az aggódásod! Itt vagyok és kész! Ülj le és reggeliz, majd ... nem is tudom csinálj herceges dolgot!

A herceg megállt és meredten bámult, majd felkacagott. 

-Igazad van, amúgy is éhes vagyok.

Reggeli után ő és a tanácsosok egy terembe mentek, ahol az uralkodó várta őket, hogy megvitassák az egyéb ügyeket. Én is ott voltam, de bár ne tettem volna. Iszonyat unalmas volt. Hogy elüssem az időt a terembe nézelődtem, vagy pofákat vágtam hátha sikerül megnevettetnem a herceget és így igen kínos helyzetbe hoznám. Az első kuncogás sikerült is, de rájöhetett a tervemre, mert onnantól fogva nem figyelt rám. Ez így uncsiiiii! Elhagytam a termet és körbesétáltam a palotát, mire végigjártam besötétedett és elfáradtam. Vissza akartam menni a herceg szobájába, de annyira fáradt voltam, hogy egy fához ülve elaludtam.  Mióta itt vagyok többször is aludtam, viszont sosem éreztem magam ennyire fáradtnak. Mikor lehunytam a szemem egy kép villant fel előttem. Álmodok? Egy kertben voltam, de biztos vagyok benne hogy nem a palotához tartozik. Hideg szellő libbentette meg a ruhámat. Fehér és könnyed anyagú. Ez egy hálóruha? 

-Sun-ja! Ideje visszamenned a szobádba! Hideg van kint és a te tested nem bírja.

A testem magától az idős női hang felé fordult, de nem láttam az arcát. A szám akaratom ellenére kinyílt és válaszolt.

-Igen, anyám! Máris megyek.

A szívemnél görcsös érzést éreztem és a könnyeimet nyeltem. Miért vagyok ennyire szomorú? Levegőt kapkodva ébredtem. A nap első sugaraira.

-Ez egy fura álom volt.