Másvilág

3

-Elég volt! Fiam! Már több éve kérlellek, hogy házasodj meg! De itt és most elég volt!

-Felség! Kérem értse meg! A királyság nincs abban a helyzetben, hogy házasodjak! Chouson népe éhezik, kérem felség!

-Elég! Minden alkalommal ezzel jössz, de itt és most vége! Három hónapot adok, hogy kiválaszd a neked tetsző feleséget, ha letelik a három hónap és nincs menyasszonyod, akkor én fogok választani neked.

-De..!

-Csend! Nincs ellenvetés! Most pedig uraim.... a mai gyülés a szárazság miatt bekövetkező gabonahiány....

Gondolhattam volna, hogy az apám, a császár kézbe veszi az ügyet. De erre most tényleg nincs idő, hiszen már jó ideje nem volt elég esőzés, hogy a gabonák elég nagyra nőjjenek. Így se elég élelem, se elég ivóvíz nincs. Dühösen hagyom ott a tanácskozást és inkább elmegyek kiszellőztetni a fejemet. Természetesen mint mindig egy csapat szolgálóval a hátam mögött érek ki a kertbe, ahol kellemesen fújt a szél.

-Hát ez elég durva volt. Nem is értem, hogy miért akar ennyire megházasítani az öreg.

Az udvariatlan női hangra megfordultam. Egy lány állt a férfi szolgálók között. Ruhája fekete és fehér volt, haja sötétbarna, de ami igen megdöbbentő volt az a szemei, ugyanis a szemformája kerek volt, nem pedig húzott. 

-Mégis hogy merészelsz, így beszélni! Hogy került ide egy kívülálló?!

Az emberek zavartan néztek körbe, míg én az egem védelmező katona kardjáért nyúltam és a nő nyakához szegeztem.

-Válaszolj te némber!

Szemeit hatalmasra nyitotta, száját eltátotta.

-Te...te...látsz engem?!

-Mégis miről....?

-Felség...kérem...ön mégis mit csinál?

Zavartan néztem a tanácsosomra, majd a többi férfira.

-Önök nem látják?