Másvilág

10

A császár személyes ninjája vagyok. Nagyon király! Persze nem lát senki csak Tohjon és hallani is ő meg az apja hall, de akkor is! Nos, az ünnepség napján kiosztották rám a feladatott, hogy nézzem át a palotát és hallgassam ki a beszélgetéseket vagy figyeljem meg a gyanús egyéneket. Persze nem találtam semmit, mindenki izgatott volt, így visszamentem a pódiumra az uralkodókhoz. Meglepődésemre ott volt a császár mellett a felesége, aki nem sokkal lehetett idősebb nálam és Tohjonnál.

-Megjöttem! 

A két férfi csak egy biccentéssel jeleztek, majd belefogtam a jelentésbe.

-Nem találtam semmi érdekeset. Persze leszámítva a fiatal asszonyságról, aki ott ül mellettetek. Mégis hogy vehetted el?! A lányod lehetne!

-Hallgass!

A császár mormogó hangjára elnevettem magam, mire Tohjon csak rázni tudja a fejét.

-Felség, minden rendben?

-Igen-igen.

A zene felcsendült, a szél felborzolta a hajam. A hideg rázott, de fogalmam sincs, hogy miért. Megfordultam egy gyermek sétált fel a pódiumra egy kis dobozt tartva a kezébe. A lány jelentéktelen volt. Szép és egyszerű ruhát viselt, de a kezében tartott ládikán aranyozott minták voltak. Tohjon felállt székéből és a kislányhoz sétált, aki térdre ereszkedett és magasztalóan a magasba tartotta a tárgyat. A herceg rá se nézett a lányra, végig a ládát bámulta, amit el is vett és elindult a mögöttünk lévő szentélybe. Basszus azt hittem, hogy ez is a palota része. Tohjont követtem, egészen az oltárig, ahol füstölők, papok és egy festmény volt. Az egész szellemi testem bizserget, amikor a képet megláttam a levegő is bennem rekedt.

-Ez mégis ki?!

A képen lévő nő, kiköpött mása annak a kislánynak, akit a világomba láttam a múzeumba. 

-Ő, a megújulás és az új élet istennője. Hálát adunk neki a születésnek és a változásnak.

A hajamat téptem, mert ha ez igaz esélytelen, hogy hazajutok. Tohjon nem figyelt rám, nem látta a kiakadásomat. Nem bírtam tovább itt lenni. Mindenem sajgott és pánikroham kerülget, így kiszaladtam a szentélyből, meg sem állva a palotát védő falig.

-Ki kell jutnom innen!

A fájdalmat tűrve próbáltam kijutni a palota területéről, de nem ment.

-Mit akarsz tőlem?! Én nem tartozom ide! Engedj haza! Kérlek! 

Zokogva rogytam a fal tetejére. Miért vagyok itt? Kiáltásokat és fegyverzajokat hallottam a falon túlról. Abbahagytam a sírást és remegve felálltam.

-A fülesnek igaza volt.  Tényleg merénylet készülődik! 

Lerepültem a fal tetejéről és elrohantam. Szólnom kell a császárnak!