Kinyer?...

22. rész

××Caro szemszöge××
Miaz hogy nem mondtam el az elejét? Az igaz hogy 3 napja veszekszünk de szerintem ennek nincs eleje. Tegnap előtt nézegette a profilom és akkor látta hogy fiúk írkálnak alá. Ő ezen felhúzta magát és azóta vitázunk folyamatosan. Netán féltékeny lenne? De hát mire? Én őt szeretem, nekem nem kell más csak ő. Tomika meg Liza is azt mondta hogy tuti féltékeny. Utána akartam futni de Dan nem engedte. Azt mondta hagyjam most úgyis egyedül akar lenni. Én megtöröltem a szemem és mentem is órára. A 8.órám útán haza mentem és csak ültem otthon. Néztem magam elé. És vártam hogy jöjjön Noah. A szerelmem. A mindenem.

××Noah szemszöge××
Igen féltékeny voltam/vagyok. De bazdmeg van rá okom. A kilencedikes gólyák a mi a faszomért irkálnak a képe alá? Tudom azt hiszik hogy most én gyerekesen viselkedek de most őszintén. Ki örülne neki ha a barátnője képe alá írkálnak ezek a páva hajú kis köcsögök? Senki szerintem. Azzal a szőke lányal sem azért beszéltem mert nekem flörtölhetnékem volt. Unokatestvérem barátnője és pont ők is veszekedtek és ő kérdezte hogy mikor lesz otthon uncsim mert nem beszélnek már 1 hete. Engem teljesen hidegen hagy az a szőke lány. Engem csak Caro érdekel. Csak ő. Szeretem őt. És soha nem akarom elhagyni. Soha de soha. Olyan este 7 körűl járt az idő mikor oda értem a tóhoz. Oda voltunk másodszora randizni Caroval. Imádja azt a helyet. Tudtam hogy itt van, mert mindig ide jár ki ha sétálni szokott. Most is itt volt. Egy padon ült és csak nézte a tavat. Gyönyörű idő volt. És hogy már sötétedett és a tó is ott volt. Nagyon szép volt. Caroról meg ne is beszéljünk. Gyönyörű. Enyhe kifejezés rá. Ahogy a barna haja a válára omlik, és a kicsi termete. Imádom. Leültem mellé és ránéztem. Ő is rám nézett és akkor láttam hogy ki van sírva a szeme. Tiszta piros volt. A szívem szakadt meg érte.

××Caro szemszöge××
Csak néztünk egymás szemébe. Egyikünk se szólalt meg. Csak néztük egymás szemét. Azokat a szemeket amikbe bele szerettem.
-Ne haragudj kicsikém. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Hidd el nagyon szeretlek. Bármit megtennék érted, mert te vagy az a személy akit a világon  a legjobban szeretek. Nem tudnám már elképzelni nélküled az életem. Szeretlek szerelmem és ne haragudj rám.-minden mondatánál a szívem hatalmasokat dobbant és egyre jobban dült előre. Míg az utolsó mondatot már a számon suttogta. Iszonyú piros voltam és eszméletlenül zavarban voltam. Megse bírtam szólalni csak mosolyogtam. Megcsókolt és közelebb húzott magához.
-Énis nagyon szeretlek és te se haragudj rám-válunk el egymástól. Nagyon szorosan öleltem. Mint ha az életem múlna rajta. Még egy ideig beszélgetünk meg csókoloztunk🙄 majd utána haza kísért. Most nem aludt itt, mert holnap sajnos iskola és apa is itthon van. Nagyon nehezen elbúcsúzkodtunk egymástól majd bementem a házba. Apa épp a konyhába ügyködött úgy hogy bementem hozzá.
-Kibékültetek?-kérdezi apa amit kicsit furcsáltam mert neki nem is mondtam semmit.
-Igen, de honnan tudod?
-Volt it Liza-zárja rövidre.-Életed első veszekedése a barátoddal. Tudod kicsim nem egyszerű de hidd el, még a veszekedés is nagy boldog a szerelmeddel mert tudod hogy úgyis kifogtok békülni, mert nem tudtok egymás nélkül élni. Én azt mondom életem légy szerelmes. És azzal légy aki ezt viszonozza. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, olyan mint ha nem is élnél. És ez a Noah gyerek is nagyon szeret téged picikém. Látszik rajta. Persze a veszekedés/vita, egészséges egy kapcsolatban de ne vigyétek túlzásba.-mondja apa és rámkacsint majd kimegy. Felmentem a szobámba inkább és neki áltam tanulni. Bár a nagy tanulással nagyon nem jutott valami nagy előreséggel. Egyszer csak azt vettem észre hogy nehezednek a szemhéjaim és elalmosodok. Inkább befeküdtem az ágyamba és elaludtam. Mosolyogva. Boldogan.