Szeretsz engem,
És tudom, én is szeretlek.
Mi ez hát, mi nyomja lelkemet?
Bánatom sötétje felülkerekedett.
Bántani téged nem akarlak,
időt kérve szenvedni látni.
Miért szeretsz ennyire? mondd ki!
Nem érdemlem már ki.
Nálad jobbat nem kívánhatnék.
Törődsz velem, szeretsz, a mindened vagyok. Bármit megtennél értem.
Egy félelmed van, arra ébredni; már nem a tied vagyok.
És ha egyedül ébredsz fel egy vasárnap reggel, tudom, rám fogsz gondolni. Akkor én is rád fogok gondolni, hogy miért hagytalak el.
Nem szerettem még így senkit,
te sem, sosem, mást.
Várni sem vártam még ennyit
Nem is fogok már tán.
Te vagy a legjobb, magam miért kínzom, gyötrő gondolatokkal? Szívem miért húz össze vissza?
Elrontom úgyis bús mondatokkal.
Szeretsz engem, szerelmed végtelen. Miért nem elég ez nekem?
Miért vagyok telhetetlen?
Senki nem való nekem.
Egyedül kell lennem..
