Cloud ☁️ 9 ➵ JeongChan ✓

28

Chan talán életében nem izgult ennyire, bár, teljesen érhető volt az izgalma: randevúra ment, azaz már Jeonginék háza előtt volt, csak nem mert bekopogni. Fél öt múlott pár perccel. Tudta, hogy nem halaszthatja sokáig, mert a fiatalabb meg fog rémülni – ismerte –, de mikor kopogtatásra emelte az öklét, az ajtó kitárult és egy ijedt tekintetű Jeonginnal volt szemben.
– Jézusom, azt hittem, el se jössz – mondta az, amint meglátta őt és a nyakába borult.
– Nem tennék én olyat, ne aggódj. – Meg akarta nyugtatni őt. El akart árasztani őt a szeretetével, egyszerűen csak boldognak akarta tudni őt. A hátát simogatta, mintha nem akarta volna elengedni sose, de Jeongin sem. Aztán mégiscsak elváltak. Hirtelen hideg borzongás futott végig Chan hátán.
– Menjünk, még a végén lekéssük a filmet. – A szőkének most tűnt fel, a fiatalabb öltözéke: semmi extra, mégis illett hozzá a fekete ing és a farmer. 
– Jól nézel ki – dícsérte meg Chan.  Érezte, ahogy kimelegedett, így gyorsan mást kezdett el szuggerálni.
– Haha... – hallotta a fiú ideges nevetését –, köszi. Te jobban festesz. – Mindkettejük zavara tovább fokozódott, egyik se mert a másikra nézni. Két elpirult fiú ment az utcán egymás mellett.
– Áh, húzhattam volna szebb nadrágot is – legyintett Chan, ahogy lenézett a földre és fekete, szakadt nadrágjából kivilágított a fehér térde.
– Jobb, hogy így jöttél, nem kell kicsípned magad, hisz már ismerjük egymást... Nincs meg az az első benyomás már, tudod – vont vállat Jeongin.
– Mondjuk igaz, de mégis. Megtisztellek azzal, hogy normális ruhában jelenek meg előtted, legalább most – mosolygott az idősebb. Furán érezte magát, valami hiányzott.
– Á – nyögte Jeongin és Chan látta, ahogy eltakarja a fiatalabb az arcát, csak a szemei látszottak ki. – Ne piszkálj.
– Ennyitől zavarba jössz? – Egyik kezével a fiatalabb ujjaihoz nyúlt és megpróbálta lefejteni azokat. Időközben megálltak. – Akkor mi lesz később?
– Mi lenne? – kérdezett vissza Jeongin. Egyik kézfeje már Chan tenyerében volt, majd nemsokára a másik is lekerült az arcáról. – Megszokom majd ezt az új helyzetet.
– Ha te mondod – vigyorgott a szőke és újraelindultak, ezúttal összekulcsolt ujjakkal.