Cloud ☁️ 9 ➵ JeongChan ✓

☁️

A hét utolsó munkanapja

– Hoppá – kiáltott fel hirtelen az ausztrál, amint összeütközött valakivel a folyosón.
– Ó, szia, Chan – köszönt neki Jeongin elvörösödve. Rögtön leguggolt, ahogy meglátta a fiút és megpróbálta minél gyorsabban összeszedni az elejtett füzeteit. A szőke meg segített neki. – Hagyjad csak, megvan mind mindjárt. – A másik majd' kikapta az egyik füzetét a keze alól, valahogy az ő karjai közt több papír volt, mint a tulajdonosnál.
– Ugyan, végülis, én voltam az, aki nem figyelt – nevetett zavarában és odaadta Jeonginnak a füzeteit, mire az elmotyogott egy köszönömöt az orra alatt. Nem mertek egymás szemébe nézni, jobb is, még a végén lángra lobbantak volna. Mindkettejüknek milliónyi mondanivalójuk volt, de a szavak csaknem akartak megformálódni.

– Lesz úszóversenyed valamikor?
– Mikor mész vívni? – kérdezték egyszerre és ugyanabban a pillanatban le is fagytak, ezúttal egymás arcába bámulva szinte; elnevették magukat. – Kezd te – adta át Chan a kezdés jogát a fiatalabbnak egy szelíd mosoly kiséretében.
– Ma van edzésem, ha erre gondolsz, versenyem meg nem mostanában lesz szerintem – gondolkozott el egy másodpercre. – És neked?
– Á, hétvégén megyek valami diákolimpiára... Már megint fel lettem írva, pedig semmi kedvem hozzá.
– Úgy is megnyered – mondta még inkább elvörösödve Jeongin, lassan sötétebb lesz az arca árnyalata, mint a haja színe.
– Kétlem, valahogy nem érzem erősnek magam, vagy nem is tudom, milyen szóval illessem az érzéseimet. – Saját magát is összezavarta lassan.
– Miben úszol? A szokásos?
– Aha – bólintott a szőke, így tincsei a homlokába hullottak. – Gyors és hát. De tényleg nincs kedvem menni – fintorgott.
– Elkísérjelek? – kérdezte hirtelen Jeongin. Régebben mindig ment Chan versenyeire és lelkesen drukkolt neki, mindegyik alkalommal nyert. Az említett teljesen leblokkolt. Az arcára fagyott a korábbi fintor utolsó görbületei és félúton megakadt a levegője.

– Eljönnél? – kérdezett vissza suttogva, mintha félne, hogy bárki is meghallja, aki nem illetékes.
– Persze, korábban is ott voltam minden versenyeden – vigyorgott Jeongin és Chan érezte, ahogy ezernyi lepke szállt fel a gyomrában.

/Szóval, holnap osztálykirándulásra megyek vasárnapig, ha lesz wifi, akkor nincs változás, de ha nem, akkor meg kirakom reggel az adott részt, aztán vasárnap este folytatom zavartalanul./