Cloud ☁️ 9 ➵ JeongChan ✓

Epilógus

– Teljesen olyan érzésem van, mintha elvesztettem volna a legjobb barátom – szólalt meg hirtelen a fiatalabb. Lenézett az összekulcsolt kezeikre és érezte, ahogy megremegett a gyomra. Inkább visszafordította a figyelmét a felettük elterülő csillagos égboltra.
– Ez hülyeség, ugyanúgy legjobb batátok maradunk – mondta Chan. Ő is furcsán érezte magát, valahogy nyugodt volt. Azt kívánta titkon, bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
– De nem érted – ingatta a fejét Jeongin. – Nem vagyunk legjobb barátok, annál erősebb a kapcsolatunk most így.
– Hát – nyögte a szőke és megállt egy pillanatra. – Igen, de attól még barátok vagyunk. Mármint, így is, meg úgy is. Na, érted...?
– De nem lehetsz egyszerre a legjobb barátom és a barátom is – folytatta a vörös hitetlenkedve. Mit nem lehet ezen érteni?
– Miért? – Chan kezdett összezavarodni, benne nem okozott ekkora bizonytalanságot az új szintre lépő kapcsolatuk.
– Mert ha a barátom vagy, akkor az vagy, nem pedig a legjobb barátom. Más a titulus, vágod, nem?
– De attól még, hogy a barátod vagyok, lehetek a legjobb barátod, csak nem annak nevezel. Így is, úgy is én fogok a legközelebb állni hozzád a családodon kívül – vont vállat.
– Egyrészt te is a családomba tartozol – mondta –, másrészt meg ez nem igaz, mert én állok a legközelebb magamhoz.
– Ó, igen? – kérdezte Chan egy szinte kihívó vigyorral, amint teljesen Jeongin elé lépett. Egy papírlap nem fért volna el köztük. A fiatalabb elvörösödött, az idősebb meg próbálta féken tartani a kiugrani látszó szívét.
– Nem így értettem – nyelt egy nagyot és oldalra nézett a vörös.
– Akkor így? – kérdezte az ausztrál és egy szempilllantás alatt fonta körbe karjaival Jeongint. Ezúttal végképp nem volt egy tűhegynyi hely sem közöttük.
– Lefokozlak – fenyegette a fiatalabb Chant.
– Úgy sem tennéd – horkantotta az.
– Igen, drágalátos legjobb barátom?
– Ha a legjobb barátod vagyok, ha a barátod, mindehogy jól járok – mondta Chan.

VÉGE
KÖSZÖNÖM.

*~*~*~*~*
Hell-o, kedves Mindenki
Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, csillagozott, netalán kommentelt. Igazán sokat jelentett nekem, pláne, hogy az utóbbi pár hét (speciel május) kissé horribilis volt számomra, jól estek a kedves szavak. De tényleg.
Nem ilyenre terveztem, de be kell lássam, nem nagyon megy az, hogy az előretervezett úton haladjak. No, se baj. Engem nem zavar, titeket meg pláne nem, mert nem tudjátok, miket eszelek ki néha.

Azon spekuláltam, írjak-e extra részeket, mármint, a felhős részeket fejtsem-e ki hosszabban? Vagy valami más jelenetet? Mert speciel a randijukat szívesen megírnám rendesre, de bármelyiket örömmel. Van rá igény? (Eldöntendő kérdés, választási opciók: igen, nem.)

Bárkinek bármi kérdése van, ne féljen feltenni.

Jó éjszakát,
lali