– Jeonginnak miért kellett kevesebbszer jönnie, mint nekem? – szegezte Chan a kérdést a nőnek, aki kissé megilletődve nézett rá: hirtelen nem tudott reagálni.
– Mert ő az elszenvedő fél volt jelenleg.
– De én normális vagyok – mondta a fiú határozottan, magát is meg akarta győzni, hogy az. Ha elégszer elmond valamit, a végén tényleg el fogja hinni, hogy igaz az adott állítás. Milyen szép is lenne, ha ténylegesen működne.
– Hogyne – biccentett a pszichológus és megigazította a szemüvegjét. – Szóval, mi újság?
– Semmi. – Vállat vont.
– Azon kívül?
– Hétvégén voltam versenyen, Jeongin elkísért, mint a régi szép időkben. – A szép szó után elmosolyodott, mintha felötlöttek volna benne az emlékek.

ESTÁS LEYENDO
Cloud ☁️ 9 ➵ JeongChan ✓
Fanfic„Az igazi barátok lélekben mindig együtt vannak." Anna c. film Stray Kids 190415-190529