2 héttel ezelőtt
Chan az utcán volt, pontosabban a panel előtti lépcsőn ült a rozsdás kerítésnek dőlve. Egyik kezével erősen tépte a haját, másikkal meg a térdét csapta. Sós könnycseppek csípték a szemét és kiabálni szeretett volna.
Erőtlennek érezte magát, hiába simogatta a Nap a hideg bőrét, nem töltötte fel energiával. Egész testében remegett, szíve hevesen zakatolt, hideg verejték gyöngyözött sápadt arcán.
Átkozta magát, utálta, hogy minden egyes alkalommal elszalasztja a lehetőségeket, olyan, mintha mindig kicsúsznának a dolgok a kezei közül, mint amikor az ember a vízbe nyúl és a molekulák vihogva átcsúsznak az ujjai közt azt kiabálva, hogy úgy sem kapsz el.Semmi újdonság, egy örökös vesztes volt.
Az önmarcangolása közben észre sem vette, hogy valaki megállt előtte. Évezredek teltek el, míg a szőke felemelte a fejét és a könnyfüggöny mögül próbálta kivenni, ki zavarta meg a szenvedésében. Fehér cipő, barna nadrág, rózsaszín pulóver, vörös haj.
– Szarul nézel ki – mondta Jeongin egy apró fintorral az arcán. Nem volt szánakozó a pillantása, undorodott se, Chant mégis kellemetlenül érintette a fiatalabb szavai.
– Köszönöm, még valamit? – szólt vissza és állát visszahajtotta felkarjára és az aszfaltot beterítő csikkeket és rágógumi foltokat kezdte számolni.
– Nem én bántottalak, ne rám légy mérges – sóhajtotta a vörös, továbbra is mozdulatlanul állt.
– Nem vagyok mérges – kapta fel a fejét Chan és szemei szikrákat szórtak. – Csak zavar ez az egész. Tehetetlennek érzem magam, legalábbis nem tudom, hogy segítsek a helyzeten.
– Miért kéne ezen segíteni? Nem egy betegségről van szó, vagy úgy gondolod...? – Összehúzta a szemeit és kíváncsian, egyben várakozóan kezdte méregetni az ülőt, aki hitetlenkedve nézett fel elakadt és ki nem mondott szavakkal.
– Jézusom, Jeongin! – kiáltott fel kicsit sértődött színnel a hangjában. – Azt hittem, ennél jobban ismersz.
– Hogy őszinte legyek, nem tudom, ismerlek-e – motyogta a fiatalabb és oldalra nézett.Ölj meg, az kevésbé fájna – gondolta Chan szilánkosra tört szívvel.
KAMU SEDANG MEMBACA
Cloud ☁️ 9 ➵ JeongChan ✓
Fiksi Penggemar„Az igazi barátok lélekben mindig együtt vannak." Anna c. film Stray Kids 190415-190529