Újra élt történet

Vajon ki ő?

Marinette szemszöge:

- Te, történt valami Leo és Amanda közt?- kérdezi Adrien.

- Nem tudom, miért kérdezed?

- Olyan furcsán viselkednek.

- Ez igaz, de ez a szokásos feszültség köztük.

- Végülis igazad lehet.

- Na mi is menjünk aludni.

- Jó- indultunk fel alvó helyünkre- Jó éjt szívem- ad puszit homlokomra a szőke férfi.

- Jó éjt- köszönök én is.

Másnap reggel Amanda szemszöge:
Arra keltem fel, hogy már megint hasogat a fejem. Amióta Spanyolországban történt egy kis apró baleset azóta állandóan reggel fejfájásra kelek.

Visszaemlékezés Amanda szemszöge:

Végre leszállt a gépem. Megérkeztem Madridba. Éljen!!! Végre újra itthon. El sem hiszem. A reptéren anyuék vártak rám.

- Hola mi tesoro! (Szia kincsem!)

- Hola mami! (Szia anya!)

- Como viajaste? (Hogy utaztál?)

- Bueno. (Jól.)

- Cuando empezaste? (Mikor indultál?)

- La mitad de la noche anterior. (Tegnap este fele.)

- Me alegro de que hayas venido. (Örülök, hogy megjöttél.)

- ¡Estaba deseando volver a casa! ( Már nagyon vártam, hogy haza jöhessek!)

- Vamos a casa.( Na induljunk, haza.) - mondja anyukám.

- Anya, beszélhetünk franciául,már megszoktam azt.

- Persze kincsem- az út további része csendben telt. Senki se szólt senkihez. Anyuék tudtak arról, ami köztem és közte történt. Ők nagyon bírták és szerintem most is nagyon bírják, de nem beszélnek róla előttem és nem kérdezgetnek róla. Azt veszem észre,hogy már otthon is vagyunk. El is felejtettem, hogy ez a ház gyönyörű. Az El Retiro parktól nem messze lakunk. a környék gyönyörű és ez a hely remek bú felejtő.- Gondolom fáradt vagy, úgy, hogy menjél csak fel aludni.

- Gracias mamá! (Köszi anyu!)- rohantam fel a szobámba. Mikor benyitottam, az ajtó mögött ugyan az a látvány fogadott, mint amikor utoljára benéztem az ajtón. Hihetetlen volt, hogy semmit se változtattak meg. Ugyan úgy kint voltak a képek a falon, ugyan úgy volt az ágy ahogy akkor rendbe raktam, de az azért látszott, hogy egy-kétszer kimosták. Egy kicsit mégnézelődtem aztán, ledőltem az ágyamra. Elég fáradt voltam, de még nem tudtam elaludni. A fejem alatt a párna elég keménynek bizonyúlt, így megfogtam és felemeltem. Alatta a régi naplóm és a fotóalbumom hevert. Felvettem és kinyitotta, a naplóm első oldalán arról a napról volt bejegyzés...... az a nap volt, hogy Leoval összeismerkedtünk.
A Napló bejegyzés:
Kedves naplóm!
Eszméletlen jó napom volt! Ma volt a suli első napja és jött egy új fiú. Leo Agreste-nek hívják. Nagyon kedves és egész helyes. Gyönyörű barna haja van és a szeme pedig virító zöld. Én végeztem körbe a suliba. Nagyon jó humora van, viszont az nem volt jó, mikor az én káromra viccelődött. Rengeteget beszélgettünk és, mint kiderült eddig is Madridban élt, csak másik suliba járt. Holnap lesz a tizenkettedik születés napja és mivel eddig csak velem barátkozott, csak engem hívott el a szülinapi bulijába........
Uram isten ez, de régen volt. Minimum négy éve. Két évre ra jöttünk össze, a parkban kérdezte meg, hogy leszek-e a barátője. Arra a napra úgy emlékszem mintha tegnap lett volna. Úgy hiányzik Leo. Francba, már megint rá gondolok. Inkább megnézem a fotóalbumot. Ki is nyitottam és az első képen Leo és én vigyorogtunk. A tizenkettedik szülinapján készült. Akkor nagyon jól szórakoztunk, még a tortát is dobáltuk. Az a buli nagyon király volt, persze a tizenegy éves buksimmal nézve. Tovább lapoztam és rengeteg képet találtam rólunk. A legutolsó képnél könnyek szöktek a szemembe. A szakításunk előtti nap készült. Ahogy a képet néztem minden eszembe jutott, viszont annyira fáradt voltam, hogy vmire felocsúdtam volna már elnyomott az álom. Másnap reggel kiszállok az ágyamból és elmegyek a fölszintre. Anyu palacsintát süt, apu pedig újságot olvas.

- Jó reggelt!- köszöntöm őket.

- Jó reggelt kincsem!- jön oda hozzám anya- Megkérhetlek arra, hogy lemész a bolt ba kenyérért?

- Persze- és már vettem is el tőle a pénzt meg a táskát. Felkaptam az asztalról a telefonom és már kint is voltam. Elindultam a bolt fele. Ha jól emlékszem három zebrán kell átmenni. Az elsőnél megálltam és körülnéztem, nem jött autó, így hát leléptem a járdáról. Ebben a pillanatban le kanyarodott egy autó és megállás nélkül jött felén. Én igyekeztem átérni, de nem ment. A következő pillanatban már neki csapódtam a szélvédőnek. Egy férfi kiszált a kocsiból és neki állt magyarázni valamit, de nem értettem, mit akar momdani. A fejem zúgott és iszonyatosan fájt. Aztán képszakadás.....

Egy fehér szobában ébredtem. Anyu és apu az ágyam mellett térdelt, a pasi aki elütött a szoba előtt járkált fel alá és egy orvos hajolt fölém.

-¿Está bien la señorita? ( Jól van a kisasszony?)
- Sí. (Igen.)

- Señor, puedes entrar. (Uram, bejöhet.) -ekkor belépett a férfi. Jobban megnézve, velem egy idős lehetett.

- Lo siento. (Sajnálom.)

- Nada mal. (Semmi baj.)

- Está bien, pero soy en vano con mi nombre Luis Mano. (Jaj, de illetlen vagyok a nevem Luis Mano.)
Így ismertem meg Luist aki később az osztálytársam lett és utána pedig az üzlettársam. És így szereztem örökös sebeket.

_Visszaemlékezés vége_