A Hetedik Bosszúálló-Avengers ff.

10-Gesztusok

Peter csakúgy, mint a többiek, nem nagyon beszéltek velem, nem akartak befogadni.Az egyetlen, aki a kezdetektől fogva befogadott-bár a maga különleges, idegesítő módján-jelenleg látni sem akar.Nem azt mondom, hogy nem kedvesek.Nem, ez nem igaz, életemben nem találkoztam jószívűbb emberekkel.Egyszerűen...nem viccelődnek amikor a közelükben vagyok, csak vannak.Nem szólnak sokat hozzám.Nat kedves, de egyáltalán nem természetesek a gesztusai.Mintha épp megölni készülne.

Peter lehajtva fejét sétál előttem, nem szólva hozzám.

-Figyelj, Pete-megfogtam vállát, mire ijedten fordult meg-Tudom, hogy nagyon nem bírtok.Elég feltűnő-megrántottam vállam, mosollyal arcomom-Nem baj, nem kell hogy mindenkinek szimpatikus legyek.Ha nem szeretnéd, mondd nyugodtan hogy nem akarsz velem lenni.

-Nat szeret téged-mondta, halvány mosollyal arcán.

-Nem, nem nagyon-megráztam fejem-Kedves, és tényleg jót tesz, de a gesztusai...a gesztusaitokról tudom, hogy itt egy ember volt, aki elviselt a maga módján, és őt is elveszítettem.Kérlek, ha nem akarsz velem lenni, inkább most mondd meg, mint hogy még egyszer újrakezdhessem az egészet, oké?

-Milyen gesztusok?-érdeklődve nézett rám.Elmosolyodtam, felcsillant szemem.

Elsétáltunk a kanapéig, ahol beszélni kezdtem.

-Csak nézz végig magadon, és rajtam.Mit látsz?-a fiú kicsit meghökkenve, lassan mérte végig testem minden apró porcikáját, majd sajátját is-Jó.Mit látsz?

-A piros pulcsid nagy, a hajad...-megállítottam.

-Nem, nem így-megint megráztam fejem-Így kéne.Szóval, előre dőlsz, érdekel, mit mondok.Szemeid tágra nyitva, tekinteted érdeklődő.Kicsit el vagy húzódva, valószínűleg még nem bízol bennem annyira, mint amennyire én benned.Lábaid felém néznek,kezeid lazák.Kezdesz megkedvelni, de még mindig nem vagy biztos benne, megbízbatsz-e bennem.Ó, most csodálkozol, mert beletaláltam!

-Ez...-ámulva nézett rám-Hogy?

-Te jössz, kissrác-magabiztosan néztem rá.

-Jó...egyenesen ülsz, magabiztos mosollyal arcodon, szóval örülsz?-bólintottam-Lábaid felém irányulnak...végülis teljesen nyitott vagy felém.

-Csingcsincsing!-nevetve szólaltam meg,mire ő is nevetni kezdett, úgy igazán.Most biztos, hogy nem játssza meg magát.-Talált, póki.

A fiú épp megszólalt volna, mikor Bruce belépett az ajtón.Ó, el is felejtettem!Van olyan ember, aki nyitott az elejétől kezdve, és nem utált meg.

-Bocsi, Pókit tanítgattam, sietek-felpattantam a kanapéról, intettem a fiúnak, és Bruce mellé léptem.-Mehetünk?

-Mire tanítgattad?-meg sem várta,
még kilépek a folyosóra.

-Gesztusok-megvontam vállam-Elmondtam, hogy tudom, mennyire nem kedvel a csapat.

-Ez hülyeség, én nagyon bírlak-mosolyogni kezdett-Nagyon vicces vagy, és tényleg élvezetes hallgatni mikor veszekedsz.Főleg, hogy ilyen pici vagy.

-Nem is rád gondoltam-aprót löktem rajta-Natashára, meg a többiekre.Kedvesek, de túlságosan is látszik, hogy nem igaziak a gesztusaik.

-Szóval szereztél magadnak egy Peter Parkert, aki mostantól kezdve két Starkot is imádhat.

-Így is mondhatjuk-egyetértettem vele.-Már csak arra kell rájönnöm, mivel szeretnek meg a többiek.

-Nat...-gondolkodni kezdett-Mennyire vagy jó önvédelemből?

-Semennyire?-kérdeztem vissza.

-Tökéletes-lepacsizott velem, bár egyenlőre nem értettem miért-Ó, neked is el kéne mondani.Kérj tőle órákat.Semmit sem imád jobban, mint úgy tanítani, hogy közben legálisan meg is verhet.