A Hetedik Bosszúálló-Avengers ff.

20-Kedd

Kedd reggel van, és egyszerűen nem is tudom, mit tettem.Emlékszem, hogy tartottunk egy bulit, de utána elsötétült minden.

És most?Életemben először vagyok Steve Rogers hálószobájában, sőt nem is akárhol.Az ágyán ébredtem, a pólójában, hihetetlen fejfájással.

-Steve...-a fejemet fogva keltem fel, mikor észrevettem egy kis cetlit.

"Boldog reggelt, Elisabeth.Mostantól hivatalosan is van valami köztünk, kislány.A reggelid téged vár, bár ahogy alszol lehet ebéd lesz belőle.Tegnap este kicsit elszabadultál, de minden elmesélek, ha ideérsz.Jégcsap Kapitány
Ui.:Nem hiszem el, ami tegnap történt.Te el bírod hinni?"

Nagy mosollyal arcomon keltem fel az ágyból.Egy kis széken egy rövidnadrágot hagyott számomra, és egy üzenetet, ami szerint a pólót megtarthatom.Felöltöztem, hajam beállítottam valahogy ,mivel nem találtam fésűt.Végignéztem magamon.Nem is kellett volna az a gatya, a fehér póló térdemig leér.

Botorkálva, lesütött szemmel sétáltam el az épp a folyosón járkáló Natasha mellett, aki csak felnevetett.

-Na, mivan?Rogers ennyire jó?-meglökött, majd mikor felnéztem, folytatta-Megmondtam, mint a két darabos puzzle.Összeilletek, még a hülye veszekedéseitek után is, Liz.

-Köszi-megint megfogtam a fejem-Van egy aspirined?Egyszerűen hasad a fejem, életemben nem ittam ennyit.

-A viselkedésedből gondoltam is-mondta-Mire emlékszel?

-Nem rémlik semmi azután, miután Steve...várj, Steve megcsókolt?-hirtelen eszméltem fel.

-Igen, még ment a live.Bár ha belegondolok, inkább te csókoltad meg őt, mint ő téged.Tele van vele a net, mindenki imád titeket.Szóval ja-megfogta vállam, és biztatóan rám mosolygott-Stevebeth tarol, de nagyon.

Elköszöntem Nattól, majd a konyha fele indultam,óriási léptekkel.Már alig vártam, hogy meglássam őt.

Mégis, mikor mosolyogva kinyitottam az ajtót, megtorpantam.Mit is csinálok?Mi történik most?Nem bírtam felfogni, mit kreáltam tegnap este.Mondjuk, nem is emlékszem sokra abból, mit csináltam.

-Nem jössz be?-mikor a férfi észrevette, hogy lefagyva állok az ajtóban, boldogan szólalt meg.Mikor látta, hogy nem mozdulok, folytatta-Oké.Én szívesen elidőzöm ezen a látványon.

-Szia-suttogva mondtam ki a szavakat.Nehéz volt felfogni, mi történik épp.

Minden nap együtt reggelizünk, ez mégis annyira más.Mintha egy este alatt teljesen megfordult volna az életem.

-Aranyos,ahogy nézel.Nem kérsz kávét?A legutóbbi adagot, amit vittem, nem fogyasztottad el, hátha most iszol pár kortyot.

-Nem szeretem a kávét-kicsit feloldódtam, lassan lépkedtem a barátom-ezt fura kimondani-felé, azon gondolkodva, mi is történik.Nem nagy dolog, ez csak reggeli.Mégis, minden olyan más, hogy csak kettesben ülünk.-Ó, akkor te hagytál az első reggelimkor kávét nálam?Nembaj, Tony-nak ízlett.

-Hogy nem szereted?Ez maga a csoda, esküszöm-belekortyolt, majd felém nyújtotta-Biztos?

-Az illatát szeretem, az íze nem jó-válaszoltam.-És...mit csináltam tegnap?

-2 vodka narancs után leültél mellém miközben liveoltam, megcsókoltál, majd felhúztál hogy táncoljak.Nat odairányította az egészet, ezért mindenki végig nézhette a táncunk, a csókajink, meg ahogy kicsit becsiccsantva táncolgatsz velem.Bevallom, élvezetes volt nézni, ahogy előttem riszálsz, kislány.

-Hány ember volt az a mindenki?-nevetve néztem rá.Életemben nem éreztem magam ilyen felszabadultnak.

-A keringőnk előtt olyan 3-4, közben asszem 8, utána 12-unottan közölte.