A Hetedik Bosszúálló-Avengers ff.

12- Válassz, Cassie

Nem hallottam, mivel folytatta Pepper, mivel valaki a karomnál fogva elragadt.
Csak húzott, húzott el a semmibe, egészen  ki a kertbe, ahol már csak a holdfény világította meg arcunk.

-Szia-suttogott, arcán nagy mosoly jelent meg, még én csodálkozva álltam előtte-Gondoltam, sétálhatnánk egyet.Tudod, holnap sok dolgunk lesz.

-Persze-bólintottam, majd  elkezdtem mellette sétálni.Pár órája láttam, mégis mintha megváltozott volna.Sokkal élettel telibbnek éreztem mostani énjét.Már egy ideje mentünk, mikor kérdezősködni kezdtem-És,miért húztál el sétálni?

-Nem is tudom-nevetve rázta meg fejét-egyszerűen ez jutott eszembe.Egyáltalán nem eszméltem fel, hogy csak simán el is hívhatnálak gyalogolni.Siettem, mielőtt más megelőz.

-Ez aranyos, Scott-a holdfényben csak arca egyik oldalát láttam.Haja össze-vissza állt feje tetején.Fehér fogai úgyszint vilagítottak, mint nagy, barna szemei.-Cassie biztos örülne, ha már itt lehetne.Szóltál az anyjának, hogy ide hozza?

-Persze, bár ő nem örült annyira, mint Cass.Majd kiugrott a bőréből!-ecsetelni kezdte kislánya ujjongását-Nem bánom, hogy van egy gyerekem.Életemben nem történhetett volna jobb velem.

-Hát, nem is tudom-elgondolkodtam, közben próbáltam visszafelé fordulni, mivel nem nagyon akartam erről beszélni-Én nem szeretnék gyereket.Aranyosak persze, kedvesek persze, de én egyszerűen nem az az anyuka típus vagyok.Ha az is lennék, akkor sem a fiatal anyuka típus.Szeretném kiélvezni az életem, és a gyerek nekem nem nagyon férne bele, maximum ha tíz évesen születne.

Scott bevette a kanyart, és komorabb arccal nézett végig rajtam.Nem akartam megbántani, de ez az igazság.Sokkal jobb nagynéni lennék, mint anyuka.

-Ó, szóval te...és ezt mikor döntötted el?

-Ezt nem nevezném döntésnek.Persze, ha mondjuk 26 évesen terhes lennék, az lenne az első, hogy az egész világnak elmondanám. hogy úristen, mennyire imádom , és az életem adnám a születendő gyerekeimért, vagy gyerekemért.De így, hogy nem muszáj, nem nagyon látom értelmét, hogy a következő 4-6 évem pelenkázással és taknyos zsepik takarításával töltsem.

-Aha-arca unottá vált.

-És sikerült megint megbántani valakit, akit szeretek-arcom hasonlóvá vált mint az övé, még ő rám nem szegezte csodálkozó tekintetét.

-Te szeretsz?-megfogta kezem.

-Persze, miért ne szeretnélek?Miután ma Steve teljesen agyérgörcsöt kapott, te és Bruce voltatok a két ember, aki sikeresen felvidítottak.Ha ti nem vagytok, Happy kapott volna tőlem agyérgörcsöt, nem ti.Ő nem bírta volna eddig-elnevettem magam.

-Máskor is megtenném a legjobb barátomért-visszamosolygott rám, viszont én hátrahőköltem a "legjobb barát" szónál.Megint eszembe jutott Steve, és megint beleégettem a szívembe azt a szörnyű érzést.Nem tudom megtenni, hogy mást hívjak a legjobb barátomnak.-Nyugi, jól vagy?Lisbeth, hányat mutatok?Liz...

-Basszus, Scott!Hogy lehetsz ilyen...-nem hallottam, nem is láttam, mi történik, hirtelen elsötétült a világ.

Az ágyamon ébredtem, és hihetetlenül fájt a fejem.Mellettem a bátyám és Pepper ült, aggódó tekintettel.

-Itt van már Cassie?-nem tudtam másra gondolni, egyszerűencsak a kislány, és Scott lebegett  a fejem körül.

-Gyere, reggelizz meg, egy óra, és itt van.Ez volt élete első repülőuta magángépen, biztos boldog lesz-Tony felsegített ágyamról.

-Várj, ő jöhet magángéppel?-megpróbáltam elengedni kezét, de meginogtam, így megjobban szorítottam bátyám.

-Csak gyere már-elengedtem mezét, szépen, lassan, sikeresen.