A Hetedik Bosszúálló-Avengers ff.

5-Rogers-mentes övezet

Felé nyújtottam a fánkot, mire elvett belőle egyet, és sokkal nyugodtabban beszélni kezdett.

-Nem-rázta meg fejét.

-Mi nem?-kérdeztem értetlenül.

-Nem mondom meg, miről beszéltünk pontosan.A bátyád egy héten belül úgy is elmondja, ha fontos lesz.

Csöndben ültünk egymás mellett, fánkot tömve magunkba.Én azon gondolkodtam, miért nem szólalok meg, még szerintem ő is erre gondolt az én esetemben.Nem kéne már visszamennie?

-Mikor futunk?Kezdem unni magam-ráfeküdtem ágyamra, elterültem rajta.Steve is csatlakozni akart, viszont lefejelte ökölbe szorított kezem-Jujj!Jól vagy, Steve?

-Persze, élek-mosolygott-Ez itt-kopogtatta meg koponyáját-Mintha platinából lenne.Alig éreztem.-legyintett-És a futásra térve nem tudom. Fury egy ideig biztos itt lesz, lehet, holnap reggel is itt fogsz kuksolni.Az biztos, hogy most nincs jó kedvében, szóval nem nagyon akarjuk bántani.

-Miért, mi lesz,ha felmérgeled Nick Fury-t?-kérdeztem, merész mosollyal arcomon.

-Nem tudom, nem akarom és nem engedem, hogy megpróbáld.Először te leszel kinyírva Fury által, majd én a bátyád kis kezeivel.

-Jó érzés hallgatni mikor Tony-t szidod, miközben ő is ugyanezt csinálja-elnevettem magam.

-Tényleg?-felhúzra szemöldökét, és rám mosolygott.

-Te most komolyan csodálkozol?-húzta fel szemöldököm én is.

-Tudod mit?Igen, csodálkozom-közelebb hajolt hozzám, arcunkat centiméterek választották el.Csodálkozásomban elpirultam,amire persze felvillantotta perverz mosolyát-Nocsak-nevetgélt-Valaki zavarban van?

-Ne is álmodozz-válaszoltam magabiztosan, lehervasztva arcáról azt az önelégült mosolyát, ami miatt most rám tört az önelégült mosoly.Tenyeremet vállára helyeztem, és eltoltam magamról-Ez itt Rogers-mentes terület.

-Jajj, mintha ez itt-utánozott le engem-nem lenne Stark-mentes terület.

-Most ideges vagy-mondtam örömtelien.

-És ennek te miért is örülsz?-kérdezett vissza mogorván.Kék szemeit összehúzta, homlokat ráncolta,szőke haja össze-vissza állt.

-Nem is tudom-törökülésben ültem, így hogy mégjobban idegesíthessem a férfit, beletúrtam hajába-Jó nézni hogy milyen ideges vagy-végigsimítottam arcát-Úgy néz ki, ez mégsem Stark-mentes terület, ugye Rogers?

-A Rogers-mentes terület is megszűnhetne-mosolygott magabiztosan.Ó, nemár!Ez élvezi!

Arcomhoz akart érni, de hirtelen felpattantam ágyamról, majd karjánál fogva elrancigáltam az ajtóig.

-Holnap várlak a reggelimért, és a telefonomért amit pont ott-mutattam az erkélyre-hagytam.Szia!

Rácsaptam az ajtót,ami automatikusan bezárult emiatt.

-Ella, a Pepper és a bátyám kivételével ne engedj be senkit, csak az én engedélyemmel.Rogers csak akkor jöhet, ha van nála étel, és miután megkaptam, el kell mennie öt percen belül.

-Megjegyeztem.Megnézi a focimeccs végét?-kérdezte.

-Nem köszönöm, inkább a nappali kameráját nézném.

Lefürödtem, majd az ágyamba fekve elég gyorsan elnyomott az álom.Utolsó gondolatom Steve arca volt, mikor engem nézett.

● ● ● ●

Reggel Ella ébresztésére keltem.

-Hány óra van?-lassan felültem ágyamon, de még mindig nyomott az álom.

-Reggel 8, és Steve Rogers megérkezett a reggelijével.Azt mondja,jó hírei vannak.

-Jelenleg pont nem érdekel Rogers, de ha már hűl az ételem, inkább engedd be.

-Jó reggelt,kislány-msolyogott rám.Én még hálóingemben ültem ágyamban, így eszemben sem volt megmozdulni-Fury most indul.Ha akarsz, kb 10 perc múlva mehetünk futni.

-Ó, ez fahéjas?-kérdeztem izgatottan mikor lerakta elém a reggelim.Müzli!De régen ettem!

-Igen, nekem is az egyik kedvencem.Akkor futunk ma?-izgatott volt, mintha tervezne valamit.

-Steve, a tegnapi után...

-Te kezdted, én csak folytattam...-vette fel az a tipikus "nem az én hibám" mosolyt.

-Miért olyan fontos, hogy én fussak?

-Mert te vagy az egyetlen, aki még nem adta fel teljesen a velem való edzést csak azzal, hogy látott futni, vagy bármit csinálni.

-Menj ki, sietek, ahogy tudok.De tudod, ha nyerek...

- ...Nem hívhatlak Elisabethnek bla bla blaa-legyintett unottan, majd sziát formázva szájával becsukta az ajtóm.

Akkor ez eldőlt.Ma fogom kifutni a belem is.