A Hetedik Bosszúálló-Avengers ff.

4-Rejtőzködés

A nappali nagyon kényelmes volt, óriási kanapékkal, ahol a csak néhányan foglaltunk helyet.

Natasha mellettem ült, úgy nézett ki, mint aki beszélgetést próbál kezdeményezni, mégsem szólalt meg.Vörös haja belelógott kék szemébe, arcát alig láttam néha.Egy fekete leggingset viselt, mellé egy fehér pólóval, ami úgy néz ki, populáris a bosszúállók körében,mivel minden második ember fehér pólóban mászkál.Egy nagy, fekete pulcsit húzott magára, ami túl nagy ahhoz, hogy oversize legyen.Talán Hulkie?

Szemben velem Dr.Strange ül, és iszonyat ijesztő, ahogy engem néz.Néha elpillant, gondolkodik, feláll, majd megint engem bámul hihetetlen koncentrációval.

A szobában még Steve és Peter foglalnak helyet, akik , ha jól látom, épp jót jatszanak egy Xbox-on.

Steve még mindig Elisabethnek hív, és tudja, hogy idegesít, mégsem hagyja abba.Nincs egy idegesítő neve?
Hirtelen felpattant a konzolja elől, és a többiek felé fordult.

-Megyek futni, csatlakozik valaki?-kérdezte.

-Nincs az az isten, hogy én még egyszer fussak veled-közölte Strange nyersen.

-Még egy Rogers-féle maraton?Kihagyom, bocsi-mondta Natasha, majd felém fordult-Lisbeth, ha szereted az életed, ne csatlakozz hozzá.Kibírhatatlan és legyőzhetetlen.

-Na, ne legyél ilyen, Nat.Kíváncsi lennék, hogy futnak a sebészek.-mosolygott rám Steve.Most komolyan, azt hiszi ettől elpirulok?

-Már láttad, halálosan.Lisbeth, szerintem is hagyd.-értett egyet Strange Natashával.

-Szívesen megyek-mondtam, mosolyt erőltetve arcomra-Egy feltétellel.

-Hallgatom-meghajolt előttem.Na jó, ez kezd egyre szánalmasabb lenni.

-Ha én nyerek, nem hívhatsz többet Elisabethnek-megpaskoltam izmait, majd elsétáltam mellette-Öt perc, és itt vagyok.

Tényleg nem kellett sok, edzőcuccban futottam le hozzájuk, ahol már a bátyám,Bruce és Pepper is lenn volt.

-Ez rossz döntés, hugi-sétált hozzám Tony, megrázva fejét-Pont Rogerssel?Legalább akkor kezdenéd Pepperrel, vagy a kissráccal,nem vele-mutatott végig rajta.

-Mr. Stark?-Peter felnézett a bátyámra.

-Csönd, Póki, a felnőttek beszélnek-leintette a fiút.

-De..-folytatta a fiú ijedten.

-Mi a jó...úristen, Lisbeth, fuss!-megfordult, majd azonnal elordította magát, és az ajtó felé lökdösött.

-De...-most én néztem ijedten.

-Gyere már, ha meglát megöl!-Steve a saját maga és az én meglepetésemre felkapott a kezébe és futni kezdett velem-Beviszlek a szobádba, próbálj meg nem kijönni.Ha baj van, Jarvis nőnek szólj.

-Karen, uram-szólalt meg a női hang, kijavítva Rogerst.

-Akkor Karen.Szólj Karennek, hogy szóljon nekem, hogy menjek.

-És Tony?-kérdeztem.

-Jelenleg Tony-nak jobb dolga is van, mint téged rejtegeteniés ápolgatni amég ő itt van, kislány.-mondta, majd becsukta az ajtót.

-De Steve!-kiáltottam ki, mire gyorsan kinyitotta az ajtót-A kislány is idegesít.

-Leszarom,Liz-elmosolyodott-Leszarom a neveid, én így hívlak.-becsukta az ajtót, majd visszaszólt-A Rogers-maratont még bepótoljuk,kislány.

Az ajtót kulcsra zarta, így kijutási lehetőségem sem volt, sőt Karennel/Ellával az erkélyemet is lezáratta.Gyakorlatilag csak a szobámban és a fürdőben lehettem.

Leültem a padlóra, fetrengtem egy jót, majd feleszméltem, hogy telefonom az erkélyen hagytam, így még azzal sem foglalhatom el magam,ezért felálltam, és a fürdő felé vettem az irányt,arcmaszkokat és egyebeket keresgélve.

-Nézzük, hogy szeret Tony-mondtam, majd kinyitottam a fürdő kis szekrényét.Teljesen üres volt-Nemár, Tony!Mit csináljak itt?

-Külön bejárata van a könyvtárba, Lisbeth.Mr.Stark csak magának alakította ki.-szólalt meg Ella.

-Rogers nem zárta le?-kérdeztem unottan.Öt perce sem vagyok itt, de kezdem unni.Miért nem tudott benn maradni valaki?Legalább társaságom lenne.

-Mindjárt...ó, dehogynem.A szellőzőjaratokat is lerácsoztatta,lehetetlen a kijutás.Viszont a bátyja letöltötte önnek a kedvenc sorozatait és filmjeit, hogy amég Fury itt van...

-Ki van itt?-szívem a torkomban dobogott.

-Nick Fury, Lisbeth.Nem tudja, és nem is akarja, hogy ön itt legyen.

-De miért pont Fury?Miért a főnök jön látogatóba?

-Igazából Fury nem főnök, ő csak hátulról irányít.Semmi köze a Bosszúállókhoz egy ideje.

-Ella,kérlek, hívd Rogerst.És mondd neki, hogy hozzon valami kaját, vagy könyvet, vagy valamit, mert már nem bírom-elterültem ágyamon, betakaróztam, és bekapcsoltam a tv-t.-Jé, ezen a kamerák felvételei is megvannak?

-Ez élőben megy,Lisbeth-szólalt meg Ella.

-Úristen, hol van a nappali?-izgatottan kapcsolgattam egyik szobából a másikba, még meg nem találtam az omniózus szobát.Mindenki benn ült, arcukon félelem sugárzott.

-Nem hiszem el, hogy még mindig akarjátok.Az a lány tehetségtelen,és túl fiatal ahhoz, hogy ilyen tapasztalt legyen.-rázta meg fejét Fury.

-Én tapasztalt vagyok, meg tudom tanítani...-ajánlotta fel Dr.Strange.Istenem, mit meg nem adnék, hogy Stephen Strange tanítson sebészetre!Akármennyire is arrogáns,mint a bátyám, bármit kibírnék, ha a példaképem taníthatna!

-Nem, nem tudod.Stark,ő a húgod, nem veheted be!Tudod mikkel járna?

Mi járna mikkel?

-Ó, nekem most mennem kell.Tudjátok, a szokásos-vonta meg vállát Rogers, majd Fury felé biccentett-Uram.

-Rogers-bicentett vissza a férfi, majd megint Tony-val beszélt.

Felpattantam az ágyamról, mindent magam mögött hagyva, és az ajtó felé siettem.

-Gyere már Kapitány-suttogtam, miközben egyik lábamról a másimra ugráltam.

Steve körülbelül 5 végigszenvedett perc után érkezett meg, nagy mosollyal arcán, és egy tányérral kezében.

Gyorsan becsukta az ajtót, és szétnézett a szobánan.Mikor meglátta az élő adást, megszeppenve felém fordult, aki már a csokis fánkot ette, amit ő hozott.

-Igen, hallottam-bólintottam.Steve megvárta, még lenyelem az utolsó falatom is, és megkérdezte:

-És értetted?

-Nem, szóval elmagyarázhatnád-válaszoltam, miközben ő leült az ágyamra.Egy fánkért nyúlt, mire kuncogva rácsaptam a kezére-Ez az enyém, Rogers.

-Én hoztam, én is ehetem-újra felé nyúlt, de elrántottam a tányért, mielőtt hozzáért volna.Esküszöm, jó nézni ez a kissé felidegel Rogers-mosolyt.