A Hetedik Bosszúálló-Avengers ff.

21-The Barton's

Eső.

Mióta itt vagyok, most először esik.Az ablakon, amin már ígyis alig lehet kilátni, ketten bámulunk ki.Steve és én.

Fura ez az "és" szó.Annyira úgy hangzik a számból, mintha már születésünktől kezdve együtt lennénk.Mintha kötődnénk, mint az vízcseppek, amik esőfelhőt alakítanak ezen a szép napon.

Még nincs magánál, engem átkarolva issza kávéját.Nem enged el, ami nekem tökéletes.Imádom, amikor ölel.Mintha a saját kis kuckómban lennék, ahova senki sem jöhet be.

-El vagy bambulva, Dolly-nem is tudom, honna vette ezt a nevet, de egyszerűen imádom, mikor így hív-Van valami baj?

-Melletted?Dehogy-legyintettem mosolyogva.Mikor meglátta arcomon a mosolyt, ő is elvigyorodott.-Csak olyan fura.Hivatalosan 2 napja vagyunk együtt.És annyira szeretlek.Nem hiszem, hogy lenne még egy olyan ember mint te, akivel már az első nap kavarni kezdek, hogy utána napokig szurkolhassanak a többiek, mikor nyilvánvaló hogy jó páros vagyunk-hátrahajtottam fejem, hogy meg tudjon csókolni.Szeretem őt.Szeretem az édes áfonya ízét, mikor megcsókol, szeretem az öleléseit.Szeretem őt.

-Szóval az, hogy nekem jöttél, tervezett kavarás volt?-felhúzta szemöldökét, fejét oldalra billentette.

-Hát, ki tudja-elnevettem magam.

Nevetésem alig bírtam befejezni, beleültett ölébe, majd újra csókolni kezdett.Megcsókolta nyakam, kezem, majd mikor az ágyon feküdtem kék szemeibe nézve, hasamat is végigcsókolgatta.

-Szeretnéd?-félve nézett rám.

-Veled bármikor-bólintottam.

Folytatta.Csak ölelt, csókolt, ruháimat hámozta le rólam.Éreztem szeretetét.

-Steve,Liz hol...ó basszameg!-a bátyám lépett be, természetesen akkor, mikor már mind a ketten meztelenek voltunk-Legalább egy nyakkendőt nem tudtál volna kiakasztani?Nem akarom látni mit csinálsz a húgommal, Rogers-szemeit lecsukta, és el is takarta.Bár, már nem sokat segített.Ez az egész valószínűleg mindkettőnk kedvét elvette az együttléttől.

-Tony,tanulj meg kopogni.Menj ki, felöltözünk.

Bátyámnak több sem kellett, azonnal kinyitotta az ajtót, és kifutott rajta.

-Akkor ezt most gondolom...-Steve nem folytatta mondatát, de értettem, mire gondol.

-Nem, most nem-megvontam vállam.-De ahogy Tony-t ismerem a kopogási tudásáról, lehet soha.

● ● ● ●

Pár perc kellett, mire kiértünk az ajtón.

-Tudod...-Tony épp meg akart szólalni, mikor felé léptem unottan, és befogtam a száját.

-Tons-régen szólítottam így bátyám.Mindig akkor történt, ha már elegem volt belőle.17 évesen leszoktam róla, nem is tudom miért.Pedig, egész jó név-Drága kedves bátyám, aki otthont és munkát ad nekem, meleg étellel és a magánélet hiányával.Kérlek, kussolj.Minden érdekel amit mondasz, csak ez nem.Vetted?

Végignézett rajtam, majd a mellettem álló Kapitányon.Ijesztően lassan elmosolyodott kezem alatt, majd bólintott.

-De beszélnünk akkor is kell, ha nem velem akarod kibeszélni a szexuális életed-bátyám legyintett, mire én megcsaptam kezét, jelezve ez illetlen-Bocsi,de muszáj volt.

Miután aprót nevetett, egy számomra ismeretlen terembe húzott be minket.Fura.Az ember azt hinné, hogy több mint egy hétnyi itt éléssel már mindent látott.