Ments meg! /TaeKook/ ~Befejezett~

Titok.

Jungkook pov.

Fáradtan nyomom ki az ébresztő órámat, majd nyújtózkodok egyet, jól kiterülve hatalmas ágyamon. Semmi kedvem nincs suliba menni, sok idióta közé, bár mostanában találtam magamnak egy elfoglaltságot. Kikelek ágyamból visszadobva földről a leeset takarómat, amit még szerintem este rúghattam le magamról. Tükrös szekrényemhez megyek komótosan, nem sietve el semmit, hisz nem baj, ha kések párpercet suliból. Az első óránk matek lesz és a tanár mindig késni szokott, így semmi értelme időbe bemenni arra a leprahelyre. Kiveszek egy egyszerű fehér pólót és egy márkás szakadt fekete farmert. Gyorsan felkapom magamra a ruhákat, majd elhagyom a szobámat, hogy fürdőbe menve megigazíthassam a hajam, megmossam arcom. Mikor ezzel végzek lemegyek a nappaliba, azon át a hatalmas konyhába, ahol a kiszolgálók már megterítették az asztalt. Apám már az asztalnál ülve fogyassza reggeli kávéját, míg a mellette ülő nő lassan eszi rántottáját. Elhúzva szám szélét, kedvetlenül helyett foglalok mellettük.

-Jó reggelt. - A nő kedvesen elmosolyodik, miközben leteszi villáját és enyhén meghajlik székében. Nem figyelve rá kezdem fogyasztani reggelim, lehetőleg gyorsan, nehogy több időt keljen töltenem közélébe. 

-Jungkook! - Apám éles hangját meghallva, félve, de felemelem fejem és nehezen rávéve magam rá vezettem tekintettem. - Anyád köszönt neked, így illik vissza köszönöd neki. - Ahogy kimondja az anya szót kiesik a villa ujjaim közül, míg a falatot a számban félrenyelem. Elveszi ezt a riherongyot? Köhögve poharamért nyúlok, hogy annak tartalmát számba öntsem, nehezen leerőszakolva a megakadt falatot. 

-Anyám?! - Kérdezem értetlenül, összezavarodva. Apa nagyot sóhajtva megfogja a nő kezét és rám néz. 

-Összeházasodunk. 

Hatalmasat nyelek a szó hallatán, mereven nézve kezükre. Elfogja venni ezt a nőt? Ezt a senkit?! Pillanatok alatt elönti a harag és csalódottság elmémet. Úgy érzem elárultak. Kitolom székem helyéről és felállok helyemről, de ahogy elakarom hagyni a konyhát, meghallom apám hangját. 

-Meny fel és öltözz át! Így úgy nézel ki, mint egy csavargó.- Összepréselt ajkakkal hagyom el az étkezőt és megyek a kijárati ajtóhoz, ott magamhoz véve táskámat, felvéve cipőmet hagyom el házat. Gyors léptekkel hagyom el az egész helyet, gyorsan kimenve kapun, tovább folytatva utam a járdán. 

Mikor 14 voltam anya meghalt. Nagyon megviselt, ahogy apát is, talán őt egy kicsivel jobban. Elsőnek a munkájába menekült utána pedig az alkoholba. Egész nap ült és ivott, még dolgozni sem járt be, teljes mértékben összetört és vele együtt én is. Nagyon nehéz volt azaz időszak, sokszor aludtam elsírva, úgy éreztem teljes mértékben egyedül maradtam. Hiányzott anya, ahogy apa is, hisz egy idő után már nem is foglalkozott velem, haza sem jött, ezért sokáig töltöttem egyedül a minden napjaimat. Egy darabig ment ez így, utána egyszer csak haza állított ezzel a nővel meg annak a retkes fiával. Piszkosak voltak, soványak és szerintem tetvesek is. Hajléktalanokat hozott a házunkba. Azt hittem ez egy ideglenes dolog lesz nála, hogy így akarja elterelni gondolatait anyáról, de ez nem így történt. Szépen lassan a nő átvette anya helyét, míg a fia az enyémet...apa egy idő után őt hívta fiának én, pedig csak "Jungkook" maradtam. Gyűlöltem őt, amiért úgy viselkedett, mintha családunk egyik értékes tagja lenne, miközben egy retkes kis senki volt. Egy selejt, aki megdöglött volna az utcán, ha apa nem golyózik be és hozza haza. Senkik voltak, halálra ítéltek, életképtelen szemetek. Utálom az olyanokat, mint amilyenek ők is. Egyedül nem tudnak felállni, ezért inkább másra tapadnak. Piócák. 

Beérve a suliba átveszem cipőmet és elmegyek termemhez, ahol már elég sokan vannak. Úgy látszik jól gondoltam, tényleg késni fog a tanár. Elindulok helyemre, megpillantva a barna hajú néma fiút. Hosszú ujjú fehér pulóver van rajta, ami alatt még az ujjai is alig látszódnak ki, olyan nagy rá. Nyakát most nem fedi semmi, így látszódnak rajta lila foltok, de már sokkal halványában, ahogy az arca is elég szépen gyógyulásnak indult, bár nem látok belőle sokat, mert rossz szokása híven az ablak felé fordulva bámul kifele. A haját most középen választotta el, így látni lehet kicsit homlokát is, amit nagyon ráncol, biztos valamin gondolkodik.