Ments meg! /TaeKook/ ~Befejezett~

Hazudj.

Jungkook pov.

Még mindig a földön ülve mered maga elé, üveges tekintettel, mintha nem is itt lenne, hanem valahol máshol. Kérdésem után döbbenet szált arcára, de nem sokkal később az elszállt és helyette semmi féle érzelmet nem mutatott. Nem tudom mi járhat a fejében, mire gondolhat éppen. Nekem válaszokra van szűkségem és azokat, csak tőle kaphatom meg. 

-Taehyung, kérdeztem valamit. 

 Megkeményítve arcvonásaimat figyelem őt, de nem méltat avval, hogy megszólaljon, pedig tudom már megtudná ezt tenni. A másik szobából hallottam hangját, ahogyan ordibált Markkal, ezért is tudtam ideérni időben. Ha egy kicsit is késtem volna, mostohatestvérem már nem élne. 

-Láttam a hírekben anyukádat, hallottam mivel vádolják. - Teste megfeszül, miközben beszélek hozzá, kezeit ökölbe szorítja, arcán változás látszódik, már sokkal ijedtebben nézi földet. - Azt mondják megölte apukádat, de ez nem igaz, mivel nem ő tette, ha nem te. Rajta egy cseppvér sem volt, de rajtad igen. 

Kétségbeesve pillant rám, könnyektől csillogó íriszekkel, míg ajkait egy vonalba összeszorítsa. Nem akar beszélni, ez nagyon jól látszódik rajta, de én tudni akarom az igazságot. A tényeket nem hazudtolja meg, hisz tudja ő is, hogy ez értelmetlen lenne, mert nem vagyok hülye. Láttam hogyan nézett ki azon a napon, én dobtam ki azokat a véres rongyait, amin az apja vére folyt. Rajta egy sérülés sem volt, kivéve a friss ütéseket testén, amit még biztos az apja okozott neki halála előtt. 

-Én te-tettem... - Nyögi ki nehezen, megmutatva mély hangját, amit odakint is már hallottam. 

-Mert bántott téged? - Kérdésemre aprót bólint, miközben szipogva megtörli szemeit. - Nem kellett volna ezt tenned. - Őszinte véleményem után mérgesen szemeimbe néz, de én tűröm tekintettét. 

-Mit ke-kellett v-vol..na tennem?! - Felháborodva maga mellé csapja kezeit. - Bántotta a-anyát, ahogy eng-engem is. - Nyögi ki harcolva a betűkkel, amik nem akarnak olyan simán szájára jönni. Nehezére megy a beszéd, mégis magyarázkodni próbál, hogy előadja nekem igazát, de nem tud meggyőzni.

-Bántott titeket, és akkor? Mi változott, akkor mikor megtetted? - Megtört arckifejezését látva, tudom változott valami benne, hisz bánat és szomorúság mellett nem látom azt amit akarok. Bűntudatot. 

-Semmi...-Belekapaszkodva az ágyba lábra áll, miközben továbbra is rajtam tartsa szemeit. - Semmi ne..m vá-változott. - Eltépi rólam üresé vált tekintettét és kezeire néz, amiken Mark alvadt vére tapad. -Víz...- Összedörzsöli a kezét és rám néz. - Víz. - Ismétli meg újra, hátha olyan hülye vagyok, hogy elsőnek nemértettem volna. 

Sóhajtva felállok én is a földről és az ajtóhoz megyek, ő pedig követ. Elhagyjuk a szobát és a fürdőszobába viszem, ahol megtudja mosni a kezét. Amíg ő mancsát mossa, addig az ajtófélfának támaszkodva őt nézem. Próbálom megemészteni a hallottakat és a látottakat is, de valamiért nagyon nehezen megy. Nem tudom elhinni mit tett. 

Mikor elsőnek láttam az iskolában, azt hittem, hogy a suli idiótája. Folyton bántották, csúfolták, de ő soha nem szólt vissza, inkább felemelt fejjel tovább haladt. A tanárok nem figyeltek rá és ezek szerint a családi háttere se volt valami jó, mégis kitűnt minden diák közül. Bárki bármit is mond a kinézete tíz per tízes, ez mellett pedig nagyon okos. Hiába nem beszélt, mégis látni lehetett az arcán mit is gondol valójában. Sütött a szemeiből, milyen idiótának és selejtnek tartja a körülötte lévőket, mennyire is lenézi a másikat. Hatalmas képe van, mégis annyira aranyos tud lenni, mikor nem figyel. 

Mondhatni a randinkon is aranyosan viselkedett, úgy tűnt még a légynek sem tudna ártani...most mégis gyilkosság miatt rejtőzködik. Megölte az apját, lecsukatta az anyát, mégsem érez bűntudatot. Mindig is ilyen érzéketlen volt, csak én nem vettem ezt észre? Jó az apja soha nem volt olyan ember, aki után sírni lehetett volna, de akkor is egy apró megbánás kellene mutatnia.