Ments meg! /TaeKook/ ~Befejezett~

Ki vagy te?

Fura módon ma reggel az ébresztőm hangjára keltem, nem pedig apám hangjára. Lehet nincs itthon? Tegnap mikor haza jöttem anya leszidott, amiért összekoszoltam magam, de apa már akkor sem volt itthon. Azt hittem, majd leszid, talán megver, de nem történt ilyesmi, nem mintha akartam volna egy verést, csak furcsálltam a dolgot. Anya nagyon szomorú volt, de nem értettem, miért akarja, hogy itthon legyen és ordibáljon vele, vagy megüsse. Nem értem, miért van még mindig vele...talán szereti? Hogyan lehet szeretni valaki olyat, aki tönkre teszi az életedet? Nem értem...nem tudom milyen lehet, ha szeret valaki, vagy egyáltalán szeretni valakit.

Felveszek egy fehér inget és egy egyszerű fekete nadrágot. Soha nem voltam az aki követi a divatot, vagy odafigyelt a megjelenésére. Láthatatlan vagyok, ezért nincs okom kiöltözni, méregdrága ruhákat hordani, bár ha akarnék sem tudnék hordani, mert nincs sok pénzünk. Apa dolgozik, de a fizetését elissza, anya is dolgozik, de annyit nem keres, hogy eltartson minket. Mi egy szegényes, örült család vagyunk. Mikor mindennel kész vagyok felkapom a táskám és lemegyek a nappaliba, ahol anyukám ül a kanapén és sír. Apa nincs itthon.

Elakarok menni mellette úgyhogy ne vegye észre, de sajnos észrevesz és felém fordul. A szemei kivannak sírva, az arcán pár lilás folt látszódik, ahogy a törékeny karján is. Rossz így látni, de ő választotta ezt az életet, ezért nincs joga sírni, vagy hisztizni. Ő nem akarta elhagyni apát, azok után sem, hogy fogyatékossá tette a fiát...de miért akarta volna, ha az a férfi fontosabb neki mint én? 

-Máris mész? - Kérdezi rekedtes hangján, miközben megdörzsöli a szemeit és felkel a kanapéról, hogy elém sétálhasson. -Nem reggelizel? - Mosolyt erőltet magára és megsimogassa az arcomat. Megrázom a fejem, levéve magamról a kezeit és a faliórára mutattok, majd az ajtóra. -Még korán van, nem fogsz elkésni, ha eszel egy kicsit. Olyan sovány vagy... - Végig néz rajtam könnyes szemekkel. -Egyél egy keveset. 

Már megszoktam, hogy suli után eszek csak, akkor sem valami sokat, mert nem akarok apa mellett lenni túl sokáig. De mivel nincs itthon és anya ennyire ragaszkodik hozzá, ezért beadom a derekam és elmegyek vele a konyhába reggelizni. Megeszem a rántottát, amit elém rak, majd újra megindulok a kijárat felé, hogy az egyik pokolból eljuthassak a másikba. 

-Vigyázz magadra. 

Kiabálja utánam, amire elmosolyodok és csak bólintok egy aprót visszanézve rá. Elhagyom a házat és elindulok a suliba. Szeretem mikor anya ilyen gondoskodó...kár hogy csak néha az és akkor is, csak akkor, ha apa nincs a közelben. Odaérek a suliba és rögtön a cipős szekrényemhez megyek, amibe már nem olyan bátran nyúlok bele. Óvatosan kiemelem, de most nincs benne semmi éles tárgy, inkább egy levél van benne amit, csak a zsebembe rakok, majd gyorsan átveszem a cipőm és elmegyek a termembe. Ahogy beérek rögtön a feketét keresem szemeimmel, de mivel nem találom, ezért csak leülök a helyemre. Nem mintha beszélni akartam volna vele, csak már megszoktam, hogy a padján alva látom, mikor beérek ide. Lehet elaludt? Nem hiszem, mert itt szokott aludni. 

Kiveszem a szükséges könyvet, füzetet a táskámból és kiteszem az asztalomra, majd mikor ezzel kész vagyok előveszem a kis levelet, amit találtam. Széthajtom és amit elsőnek észreveszek az a szörnyű helyesírási hibák, na meg a csúnya kézírás, amitől falra tudnék mászni. 

"Kedves nyomorék. "

Már jól kezdődik, tuti Mark írta, meg a seggnyalója. 

"Tegnap sajnos nem  tudtunk befejezni a kis játszadozásunkat, ezért ma találkozunk a második emeleti vécében ,második óra előtt. Ha nem leszel ott időben, akkor esküszöm kinyírlak. "

Puszil és üt Mark.

Összegyűröm a levelet és hanyagul kidobom az ablakon. Nem érdekel a semmit mondó fenyegetései, hisz tudom nem olyan vagány, hogy kinyírjon. Lehet enyhén szétverne, de mást úgysem tehet velem, ha nem megyek el, mert ha elmegyek, akkor is szétver, szóval sok különbség nincsen. Még nem hevertem ki a tegnapi napot, ezért nem esne jól még egy pár seb. Holnap már úgy üthet, ahogy akar, de a mai randira nem megyek el, bár lehet nem megyek akkor eljön értem és akkor úgy rángat el oda...na mindegy küzdjön meg bokszzsákért.