IF WE DON'T FALL APART [SZÜNETEL]

Prológus

Az első szerelmemnek, mert bármire képes.

Azon a napon, amikor rájöttem, hogy menthetetlenül szerelmes lettem semmi sem számított. Csak a pillanat, mikor megismertem. Mikor először találkoztunk. A mosolya, a kedvessége. Az, hogy mennyire törődik azokkal akik fontosak neki. Az érintése, amikor először megfogta a kezemet. Az ölelése, mikor sírtam és szinte minden menthetetlen volt, ő tartotta bennem a lelket. Az első "fontos vagy nekem", az első majdnem csókok, na meg persze az első randi, ahol teljesen hatalmába kerített az a bizonyos elrontom érzés. A sok fölösleges mégis számító vita. Az első igazi csók. Az első, "ő Jenna a barátnőm". Az első szeretkezésünk, az első őrülten szeretlek.
Ezek voltak azok a pillanatok, amik napról napra építették fel bennem a szerelmet. A szerelmet, amit örökké magammal viszek, bárhol is leszek.