Fiúként nevelve

5

..... Azonnal bedőltem az ágyba......

Mivel a nyári szünet miatt Patrikék elmentek nyaralni, így csak jövőhéttől lesznek órák. Nikivel már nagyon rég beszéltem és hiányzik. Szeretnék vele találkozni.
Gondolkodtam miközben felszálltam a buszra. Furcsa...... Milán nincs itt. Tényleg! El kéne kérném a telefon számát, hogy ha például lebetegedett, akkor ne aggódjak érte, hogy 'úristen csak nem el ütötte egy autó?'.
A buszon megláttam Dominikot. Szeretnék vele beszélni, de..... Mint mondtam beszélgetésben szar vagyok és mivel ő nem egy dumálós típus, így ez csak megnehezíti a dolgom. Érdekel, hogy hogy harcol. Hogy miért olyan élettelen az arca a szeme, hogy ha egyszer helyes. Érdekel milyen sportot űz. Mennyire erős. Mennyire tud harcolni.
Ekkor megérkezett a busz az iskolához. Miközben a suliba sétáltam, azt látom meg, hogy Milán fut sok fiúval körülvéve. Emlékszem mondta, hogy a foci klubban van. Ilyenkor már vannak klubbok? Huh. Nem lehet könnyű. Hirtelen ötlettől vezérelve, táskámmal együtt, Milán elé mentem, aki meglepetten figyelt, viszont nem állt meg.
- Bocsi Oli, de, ha nem futok tovább, akkor plusz kör. Várj meg az öltözőben! - mondta, majd tele izzadsággal, lihegve, futott tovább.
Az öltöző szóra összerezzentem. Nem. Biztos, hogy nem megyek be oda. De azt mondta, hogy ott várjam meg. De hisz akkor látni fogom őt...... Szinte pucéran! Ez nekem nem megy! De megígérted neki! Az nem számít megígérésnek, ha bele sem egyeztem. De, ha nem várom meg ott ahol mondta, akkor bűntudatom lesz! Vagy keresni fog! Ahj.
Lehet nem normális, hogy magammal veszekszek, de az egész életem nem normális szóval szerintem ez belefér.
Vonakodva ugyan, de elkezdem a fiú öltöző felé venni az irányt.
Nem sokkal később meg is álltam előtte. Egy nagy sóhaj után, mikor már ráraktam a kezem a kilincsre, hangokat hallottam mellettem. Ugye ez nem....... ijedten oldalra néztem, majd bekövetkezett amitől féltem. A szöszi jött erre felé, két csicskájával. Mivel még nem vettek észre, gyorsan besurrantam az öltözőbe és becsuktam az ajtót. Ezután megkönnyebülten sóhajtottam, viszont mikor rájöttem, hogy bejöttem a fiú, még egyszer mondom FIÚ öltözőbe, elpirultam kicsit. Oké. Kisebb koromban még nem volt annyira vészes, mivel akkor nem volt semmijük a fiúknak amitől zavarban kéne lennem. Viszont most...... Rendben, nyolcadikban is volt már ilyen, de ott megtudtam oldani! A WC - ben átöltöztem gyorsan és már mentem is! Nem mentem vissza a fiú öltözőbe! A tesi cuccom meg gyorsan beraktam a szekrényembe. De itt.......
Megint csak hangokat hallottam, de most az ajtó mögül. Basszus jönnek a focisok. A fogaskerekek a fejemben elképesztő gyorsasággal mozogtak, azon gondolkodva, hova bújjak el. De mivel nem volt sehol búvóhely, így maradt a sarok.
Mikor már a sarokhoz értem, ajtónyitódást és Milán hangját hallottam.
- Oli? - kérdezte. Én pedig megrezzentem a név hallatán.
- Oli? Mit csinálsz ott? - hangja értetlen volt és hallatszódott, hogy visszafogja feltörekvő nevetését.
- Ö-öm. Nagyon megtetszett a fal ezért megnéztem közelebbről. - mondtam miközben hangom úgy remegett mint a nyárfalevél.
Ekkor már több fiú hangja vagy is nevetése hallatszódott, ami miatt még mindig elpirulva néztem hátra. Valaki a hasát fogta, valaki a könnyeit törölte. Viszont mikor meglátták zavarba jött arcomat, abba hagyták röhögésüket  és bámulni kezdtek, emiatt még jobban elpirultam.
- Aranyos..... - mondták egyszerre és már olyan piros volta mint egy paradicsom. Lehajtottam a fejem, hogy ne látszódjon.
- Várj meg Oli! Addig kimehetsz, ha akarsz. - mondta vigyorogva. Én pedig kapva az alkalmon kisiettem.
Mikor bezártam magam után az ajtót, naki dőltem.
Basszus, lebukhattam volna! És mi volt az a kifogás? Komolyan! Ennél jobbat nem tudtam kitalálni? És most beégettem maga előttük. Plusz mi az, hogy aranyos? Aaaahj. Két kezem arcomra raktam, ami meleg volt.
Mivel áthallatszódott amit a fiúk mondanak az öltözőben, ezért lehet nem illik, de hallgatózni kezdtem.
- Ki volt ő? - kérdezte valaki. Hm őt elnevezem Valaki 1 - nek.
- Nagyon aranyos volt ahogy elpirult! - mondta Valaki 2.
- Ne ebuzulj már! - nevetett Valaki 3. - Bár az igaz hogy aranyos volt..... - gondolkodott el.
- Hagyjátok már! Ő Olivér és a barátom. - mondta Milán.
Ennél többet nem akartam megtudni.
Lebukhattam volna!
Csak ez járt a fejemben.
Ajtó nyitódás ébreszrett fel gondolkodásom közepette.
- Sokat vártál? - kérdezte Milán.
Én csak megráztam fejem. Szerencsére pirulásom már elmúlt.
- Akkor mehetünk! - mondta és el indultunk a terem felé.
- Amúgy.... - kezdtem bele mondandómba. - Már elkezdőttek a klubbok?
Ő bólintott.
- Igazából a foci klubb úgy van, hogy keddtől péntekig van, de elfelejtettem menni tegnap. - vakarta tarkóját kínosan.
- És hogy, hogy csak hétfőn nincs? - kérdeztem értetlenül.
- Mivel hétfőn van az első nap és mindenki nyűgös, így azt inkább kihagyjuk.
- Értem.....
- Tényleg! El mehetnénk megnézni a klubbokat, hogy te is beléoj egybe. Jövő hétig lehet jelentkezni. Nem muszáj, de ha megtetszik egy akkor járhatsz oda.
- Rendben. Mikor menjünk? - kérdeztem érdeklődve.
- Hm. - gondolkodott el. - Mi lenne, ha ma órák után?
- Nem jó. Beszélnem kell barátnő- barátommal. - javítottam ki gyorsan magam, ami szerencsére sikerült. Nem mondható, hogy barátnőm, mert félre érti. Akkor még magyarázhatok.
- Akkor..... Első szünetben?
- Lesz rá annyi időnk? - kérdeztem.
Ő csak bólintott.
- Oké, akkor szünetben. - mondtam és leültünk a helyünkre.

- Mehetünk? - kérdezte Milán.
- Aha. - válaszoltam és vezetni kezdett.
- Elöször felsorolod milyen klubbok vannak és azok közül amik megtetszenej, oda elmegyünk.
Bólintottam.
- Van foci, kosár, tenisz, íjászat, művészet - ebbe értsd festés, rajzolás, szobrászat stb -, futás, manga, harc, röplabda, játék fegyverekkel harcok, amik nagyon élethűek. - sorolta. Huu. Jó sok van.
- Az íjászat, harc ami érdekel. - mondtam.
- Akkor irány az íjászok felé! - kiáltotta és elkezdett vezetni.
Egy kis idő után, ki értünk, majd egy tetős hely felé értünk.
Íj hangokat hallottunk és a céltáblákét, amikbe belefúródnak az íjjak.
Csodálva néztem egy fiút, aki gyönyörű tartással húzza ki, majd engedi el a húrt, amiben az íj, nagyon nagy sebességgel ér célbe, vagyis a céltábla közepébe. Jobban szemügyre véve a fiút, Dominik volt. Meglepődve figyeltem, viszont Milán is meg volt lepődve, de úgy látszik nem annyira mint én. Felébredve a csodálkozásból, lépkedtünk Dominik felé.
Ő észre véve minket, lepődött meg egy kicsit, majd köszönt nekünk.
- Hogy hogy itt vagy? - kérdezte érdeklődéssel a hangjában Milán.
- Az ijjász klubban vagyok. - közölte az információkat Dominik.
Bólintottunk és megkértük őt, hogy vezessen körbe, ő pedig valami boldog csillogással a szemében, meg tette amire kértük.
- Köszi, Dominik! - köszöntjük meg, majd elköszönve tőle, mentünk tovább. Ő pedig ment átöltözni, hogy készüljön órára.
Meg érkeztünk egy teremhez, majd benyitottunk. Nem volt senki, csak egy harmadikos fiú. Köszöntünk neki, ő pedig körbe vezetett minket.
- Huhh. - fújtuk ki a levegőt ahogy elhagytuk azt a termet.
- Melyik tetszik neked? - kérdezte Milán.
- Hmm. Talán az íjászat. - válaszoltam, mire meglepetten nézett rám.
- Mi az? - kérdeztem zavartan.
- Csak hát....... Te mindig a harc iránt érdeklődsz és meglepett, hogy az ijjászatot választottad a harc helyett. - válaszolta miközben a következő órára mentünk.
- Kell, hogy jó legyen a célzó képességem. - mondtam. Ő bólintott, majd leültünk és pont akkor becsengettek. Matek óra. Megint Dominik mellé ülök.
- Hé! - szólította meg halkan, mire felém fordult. - Milyen napokon szokott lenni az íjászat? - kérdeztem érdeklődve, mire megint csak azt a boldog csillanást vettem észre, holt szemeiben, amitől kifejezetten szépek.
- Hétfőn, szerdán és pénteken. - mondta és figyelni kezdett.
Elöször furcsán néztem, majd rájöttem mit akar.
- Oh, csak eldöntöttem, hogy a klubba jelentkezek. Nem tudod kinél kell? - kérdeztem megint.
Bólintott.
- Majd bemutatlak neki. - mondta, majd visszafordult figyelve az órát. Szememiből még mindig nem hunyt ki a boldog csillogás, ami miett boldog voltam............

Nem lett átnézve, de remélem nincs benne semmi hiba és ugyan olyan mint az eddigi részek.