Sebastian gondolatai

93 5 0
                                    

Nem hittem a fülemnek. Képtelenség ,hogy ennyi idő után... De mégis ahogy ránéztem megértettem, hogy miért is volt annyira ismerős. Viszont ezen nem gondolkodhattam sokáig mert amikor Ashre ránéztem. Csak annyit láttam , hogy lecsukodik a szeme és összeesik. Egyből térdre vágódtam, hogy elkapjam. Istenem ez az én hibám! Magamhoz öleltem őt. Majd lefektettem a kanapéra. Mindenki nagyon aggódott érte de  közöltem Harry ékkel, hogy nyugodtan menjenek haza majd én vigyázok rá. Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Képtelen voltam elhinni, hogy újra látom őt. Csak ültem a széken és őt néztem. Muszáj vissza kapnom. Hiába tagadnám még mindig szeretem azokat a gyönyörű barna szemeit ,az egyenes szőke haját ahogy meglibben a szélben azt az életvidám mosolyt. Mindent. Az ő személyisége az ami belőlem hiányzik. Vissza akarom kapni a másik felem.

Vártam. Vártam, hogy mikor ébred fel.

Eltert fél óra. Végre kinyitotta a szemét. Zavartan rámnézett, elmagyaráztám neki, hogy mi történt. Majd csend. Az a szíveket és gondolatokat széttépő csend.

-Ash. Figyelj ... Sajnálom hülye voltam, hogy hagytalak elmenni. Istenem ezerszer megbántam azt a napot! Kerestelek, megkérdeztem mindenkit, hogy nem e tud a valaki, bárki rólad valamit. Istenem annyira sajnálom. Csak... Vissza akarlak kapni. Ez alatt a hat év alatt még mindig nem tudtalak elfelejteni.
Lehajtottam a fejem. Vártam. Valami lecsöppent a padlóra. Majd Ash felemelte a kezét és megtörölte az arcom. Ebben a pillanatban esett csak le, hogy sírok.
Felnéztem rá. Nem mondott semmit. Csak nézett.
-Kérlek beszéljük meg. Amúgyis jövök egy kávéval.

Elbasztam ✔️Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt