PORSZEM

3. Rész

(Lilla)

A helyzet az, hogy hiába kaptam vissza a telefonomat, és hiába vártam már annyira, hogy az Asking Alexandria számai üvöltsenek a fülemben, elnyomva minden gyászos és depressziós gondolatom, valahogy nem kötött le a hörgős rock és inkább valami könnyebb zenére vágytam. 

 - Te Szakács Gerit hallgatsz? - nézett rám döbbenten a húgom. Vasárnap el szoktam jönni meglátogatni Gibsont és kizökkenni a belvárosi életből a nyugiba. Most is ezzel a szándékkal jöttem haza, annyi különbséggel, hogy a húgom rögtön a seggembe bújt és egy pillanatra sem hagyott magamra. 

 - Ő. - kezdtem agyalni a válaszon. Aki ismer, tudja hogy nem hallgatok hasonló kaliberű muzsikát. Ezzel Vera is teljesen tisztában volt ezért is nézett rám úgy, mintha beteg lennék. - Bedobta a youtube? - kérdeztem, mintsem kijelentettem. 

 - Aha. Fogd a youtube-ra. - hitetlenkedett. - Szerintem neked való zenék. Azt leszámítva, hogy nem rock. - mondta őszintén. Durva, hogy mennyire ismer a húgom, ahhoz képest, hogy egy héten talán háromszor találkozunk, és akkor sem beszélünk sokat. Én magamba zárkózó típus vagyok, ő meg nyitott mindenre. - Geri is olyan depressziós személyiség, mint te. Világfájdalom és hasonlók.  - legyintett.

 - Nekem nem tűnik, olyan depressziósnak. - vontam vállat. Aranyos srácnak tűnik, és komolynak, de nem hinném, hogy depis lenne. A depis én vagyok. Hozzám képest ez a pali egy életvidám teremtés. - Szerintem aranyos és jó fej. Megtalálta a telefonom és visszahozta. - meséltem.

 - Mi? Te beszéltél a Szakács Gergővel? - kezdett visítozni. Kár volt említenem. 

 - Hát, csak visszaadta a telefonom, én pedig megköszöntem. Nagyjából ennyit beszéltem vele.  - mondtam, de csak rontottam a helyzetemen és Vera oltári nagy dorbézolásba kezdett.

 - A nővérem ismeri a Szakács Gergőt, banyek. - nevetett, mint valami pszichopata. - Nem kérnél tőle nekem valamit? - nézett rám csillogó kölyökkutya szemekkel. 

 - Nem. - vágtam rá, majd kitessékeltem a szobából. 

(Geri)

 - Na báttya, visszaszolgáltattad a mobilt? - vágódott le mellém Csabi a kanapéra. 

 - Uhum. - hümmögtem, és inkább a laptopom képernyőjére figyeltem. Találtam egy videót Lilláról, amin táncolt. A telefonjában talált zenék után meglepő volt hiphopozni látni. 

 - Mit nézünk? - húzódott közelebb, hogy lássa, amit én. Pár pillanatig némán figyelt, majd megszólalt. - Ez nem az a csaj? Az a kis vörös? Akinek visszaadtad a telefont? - bombázott a kérdésekkel. 

 - De, igen, az a csaj. - válaszoltam és a táncoló tömegben szem elől vesztettem a lányt. 

 - Tetszik neked? - vigyorgott és szerintem inkább kijelentette, mint kérdezte.

 - Nem mondom, hogy tetszik, de van valami érdekes ebben a lányban. - és az istenért sem tudtam rájönni, hogy mért érdekel ennyire. Szép lány, ez tény. De nem a külseje az, ami miatt ennyire érdeklődöm. Olyan titokzatos. És szomorú. És nem tudom. Csak azt tudom, hogy kíváncsi vagyok rá. 

 - Egész faszán táncol. - mutatott a monitorra. 

 - Ja, jól nyomja. - bólintottam és lecsuktam a laptopom tetejét. - Holnap jövök. - köszöntem el, majd lerohantam a lépcsőn és a bringámra pattanva elindultam a Magház felé.