PORSZEM

10. Rész

(Lilla)

Reggel finom illatokra ébredtem. Puha fehér ágynemű tömegében hevertem és szívem szerint sosem másztam volna ki ebből az ágyból. Az éjszaka emlékképei a fejemben villogtak és megrohamozott a furcsa, kellemetlen érzés. Mibe keveredtem?

- Jó reggelt! - léptem ki a szobából, zavaromban pedig a hajamat piszkáltam.

- Jó reggelt! - mosolygott hátra reggeli készítés közben. Kivette a pirítóst a sütőből és az asztalra pakolta a hozzávalókat.

(Geri)

A reggeli a nap legfontosabb étkezése, úgyhogy pirítóssal indítottunk. Kínos csendben étkeztünk és úgy éreztem ezt a csendet nekem kell megtörnöm.

- Khm. Jól aludtál? - kéreztem és azt hiszem, ha abban a pillanatban a fejem mellé tettünk volna egy érett paradicsomot, nem lehetett volna különbséget tenni, annyira égett az arcom.

- Igen. Köszi. - elejtett egy gyenge félmosolyt. Megnyugtatott, hogy nem csak én éreztem magam kellemetlenül. Mondjuk azt nem értem, hogy mért. Szerintem csodálatos esténk volt.

- Hát, ez elég kínos. - húztam el a szám, a tányéromat bámulva, és egy kicsit el is vigyorodtam. Nevetséges helyzet volt.

- Ja. - kuncogott, valószínűleg észrevette, hogy az orrom alatt mosolyogtam. - Köszönöm a reggelit! Finom volt. - felállt az asztaltól és elmosogatta a tányérat.

- Egészségedre. - biccentettem, majd lenyeltem az utolsó falatot is és követtem Lilla példáját, halkan battyogtam mögötte a konyhába. - Ma akkor mész a tesódhoz? - kíváncsiskodtam, mire bólintott.

- Megígértem.

- Értem. - nyugtáztam a dolgot, majd a hűtőbe akartam pakolni a maradék zöldséget, amit a reggelihez vágtam fel. Hála a szűk konyhának, sikerült összeütköznünk.

(Lilla)

Ott álltunk egymással szemben, kevesebb mint három centire a másiktól. Mikor összeütköztünk, majdnem elcsúsztam a járólapon, de Gergő elkapta a karom és megtartott.

- Megvagy? - kérdezte, mélyen a tekintetét az enyémbe fúrva.

- Igen. - mondtam halkan, majd sikerült visszanyernem az egyensúlyomat. Megvolt a pillanat, és közeledett is hozzám, de valahogy nekem nem ment, így kitértem az útja elől.

- Bocs. - dörmögte az orra alatt, én pedig kislisszoltam a táskámért, miközben azon gondolkodtam, hogy mi a fasz baj van velem.
Felkaptam a cuccomat és sietősen az ajtóhoz léptem. - Lilla, várj! - kiáltott utánam, mikor a kezem már a kilincsen pihent.

(Geri)

- Ne rohanj el, kérlek! - szinte már könyörögtem. Nem lehet az egész egy egy éjszakás kaland. Nem lehet csak ennyi.

- Ne haragudj, Gergő! Köszönöm a tegnap estét, hogy itt alhattam, és a reggelit is. De most egy kicsit össze vagyok zavarodva. - magyarázta. Talán ő nem tudja, mit akar. Én viszont pontosan tudom. - Majd még beszélünk. - és ezzel a mondattal le is lépett.