PORSZEM

5. Rész

(Lilla)

Egy kicsit szégyelltem magam, hogy Gergő szemtanúja volt a kiborulásomnak. Nem lett volna szabad ezt így, előtte lereagálnom. De nincs mit tenni. Ez vagyok én, Nagy Lilla.

- Sajnálom, ami édesanyáddal történt. - törte meg a súlyos csendet, ami a kocsiban a vállunkra ült. Nem volt meglepő, hogy máris tud róla. Kata sokkal könnyebben nyílik meg az embereknek, mint én. Én nehezen beszélek róla, neki meg már majdnem olyan könnyen megy, mintha egyáltalán nem is fájna.

- Régen volt már. - bambultam ki a kocsi ablakán. Valahogy mindentől elment a kedvem. Csak csendben szerettem volna ülni egy buszon, ami addig visz, ameddig lehet.

- A nagypapám hét hónapja hunyt el. Beteg volt. - mondta szomorúan. - Közel álltunk egymáshoz. Mikor gyerek voltam, rengeteget játszottunk és sokat mesélt. - mosoly jelent meg az arcán. - Mindennap hiányzik, de ez az élet rendje.

- Őszinte részvétem. - könnybe lábadt a szemem. Hét hónap. Az nem volt olyan régen.

- Tudod, van egy olyan érzésem, hogy mi eléggé hasonlítunk. - vigyorodott el.

- Hogy mi? - muszáj volt visszakérdeznem, hogy kifejtse ezt a dolgot, mert egyáltalán nem ismer.

- A nővéred mondta, hogy elég befeléforduló vagy. Nem nagyon jársz el otthonról. - kezdte.

- Mert senki nem hív. - megvontam a vállam. Nem is baj, ha nem hívnak. Úgysem érek rá és kedvem sincs zülleni.

- Hát, én elhívtalak. Lehet, hogy nem bulizni, de mivel én sem vagyok egy eljárós típus, ez is nagy dolog. - vigyorgott tovább. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy ez a vigyor idegesítő vagy aranyos. Egyszerre tudtam volna pofánvágni egy lapáttal és szintén ugyanígy vigyorogni.

- Szóval, úgy gondolod, hogy ebben hasonlítunk? - vontam fel a szemöldököm kíváncsian.

- Én elég introvertált személyiségű vagyok. Nem tudom, ez rád mennyire jellemző.

- Egy valamit árulj el nekem még. - fúrta a kíváncsiság az oldalam. Felémbiccentett én pedig feltettem a kérdést. - Mi a fenéért hívtál el moziba?

- Mármint, azon kívül, hogy nem akartam egyedül jönni? - kérdezett vissza. - Igazság szerint kíváncsi vagyok rád. Nem tudom mért, ne kérdezd! De meg akarlak ismerni. - magyarázta. Valahogy jól esett az érdeklődése, de egy kicsit furcsának is találtam. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy csak úgy random idegenek, vagy éppen hírességek meg akarjanak ismerni.

(Geri)

- Sikíts, ha látsz parkolóhelyet. - mondtam, miközben én is nagyon figyeltem az üres helyekre. Bár nem volt nehéz helyet találni, mert alig voltak autók a parkolóban, szóval sikításra nem volt szükség. A mozi a pláza második emeletén van. A pláza pedig, ha jól láttam tizenegyig van nyitva.

- Hát ez elbukott. - mondta Lilla a mozi zárt ajtaja előtt állva.

- Ne már! Még csak fél tíz. - pillantottam az órámra csalódottan. Most akkor vigyem haza? Vagy mit csináljunk? - Akkor most mi legyen? - kérdeztem és egy kicsit reménykedtem benne, hogy nem vágja rá a kérdésemre, hogy haza akar menni.