PORSZEM

4. Rész

(Lilla)

 - Évek óta nem lovagoltál. - mondta Kata. Valóban nagyon régen ültem lovon.

 - Ez még nem jelenti azt, hogy elfelejtettem volna, hogyan kell lovagolni. - válaszoltam. - Nyilván idő kell mire visszarázódok, de menni fog.

 - És mégis mikor lesz rá időd? Rengeteg dolgod van, Lilla. Suliba jársz, dolgozol, az edzések... - sorolta.

 - Felmondok a munkahelyemen. - vontam vállat. - És ha én osztom be, mikor jövök le, akkor bármikor tudok edzeni. 

 - Rendben. - egyezett végül bele. Ez a ló túlságosan sokat jelent, ahhoz hogy csak úgy eladjuk. Ideje előszedni a lovagló felszerelésem. 

 - Mikor lesz lehetőségem versenyezni? 

 - Attól függ mennyi felkészülési idő kell. A legközelebbi verseny az ősszel lesz esedékes. Nem hiszem, hogy addigra készen állsz, szóval a következő jövő tavasszal lesz. - jó lenne minél előbb versenyezni. Tavasszal érettségizem és a vizsgákra kellene koncentrálnom. 

 - Az őszre készen leszek. - jelentettem ki. 

 - Meglátjuk, Lil. - sóhajtotta, és elindult a kocsi felé. 

 - Még találkozunk, nagyfiú. - köszöntem el a lótól és a nővérem után siettem.

(Geri)

 - Sziasztok! - léptem be Diaz zenelaborjába, ahol már Tomi is ott volt. 

 - Helló, Geri! Mi a helyzet? - kezelt le velem Diaz én pedig helyet foglaltam. 

 - Segítség kellene. - előkapartam a táskám mélyéről a szöveget és a dallamot, amin már napok óta melózok, de nem sikerül tökéletesítenem. Diaz összehúzott szemmel vizsgálta a lapokat, majd leült a szinti mögé. 

 - Tetszik. - bólintott. - De javítanék rajta egy kicsit. Mutasd az alapot! - mondta és el kezdtem játszani a dallamot. 

 - Próbáld egyel magasabban! - mondta Tomi és elkérte a szöveget Diaztól. Megpróbáltam, de valahogy nem volt jobb a hangzás. Nem volt az igazi. És marhára idegesített, hogy nem sikerül megtalálnom a tökéletes magasságot. Dolgozhattunk egész nap rajta, nem ment. Az istenért sem akart összejönni.  

(Lilla)

Szerdai napon mindig dolgozom. Az edzéseim kedden és csütörtökön vannak, így hétfőn és szerdán meló van, pénteken pedig fotózunk Marcival. A hétvége meg mindig más. Néha dolgozom, néha fotózom, és néha elugrok a nagyiékhoz, vagy hazamegyek apáékhoz. Mindig más, most viszont lesz egy állandó programom. Muszáj lovagolnom. Még magam sem hiszem el, hogy elvállaltam és, hogy újra nekiállok lovagolni. Éppen fagyival szolgáltam ki az egyik vendéget, amikor megpillantottam Gergőt, ahogy belép a Magház ajtaján. 

 - Szia! - köszöntem rá, mert úgy tűnt keres valamit. 

 - Á, szia! - mosolygott, amikor észrevett, majd a pulthoz lépett. - Ma én fizetem a narancslevet. - mondta én pedig kiszolgáltam. - Tegnap is bejöttem ám. - vigyorgott.

 - Tegnap edzésem volt. Keddenként nem vagyok. - válaszoltam. 

 - Kár. - belekortyolt a narancslébe és látszott, hogy egy kicsit zavarban van.