Darwin szellemében

1. A Zóna peremén

„A fegyverek mindig a barbárság eszközei voltak, és az anyag győzelmét biztosították a szellem felett."

De Gaulle emlékiratai

Gránitmedvék voltak, az Orosz Cári Haditengerészet elit alakulata: olyan taktikai deszantegység tagjai, amit egy anyahajó orbitális pályáról dobott a bolygó légkörébe, hogy egy speciális gondolában meglepetésszerűen érjenek földet az ellenséges frontvonalak mögött. Egy átlagember, de még egy átlagkatona számára is öngyilkos küldetésnek tűnhet egy apró, nehezen irányítható lélekvesztőben lövedékként átsuhanni a légkörön, majd becsapódni egy bolygó kéregbe, de nem nekik – mindez halálközeli extrémsport volt számukra, és a szervezetük egy idő után mohón követelte az újabb és újabb adrenalin-löketet. Talán mindnyájan őrültek voltak kicsit, és aki besorozáskor még netalántán normálisnak számított volna, az a kiképzés közben idomult a többiek tébolyához.

Az ötfős mélységi felderítőcsapatok feladta legtöbbször stratégiai fontosságú objektumok megsemmisítése, illetve az ellenség nehézfegyverekkel megtámogatott, váratlan hátbatámadása volt. Embertelen kiképzésüknek, modern felszerelésüknek, és harci megszállottságuknak köszönhetően a Gránitmedvék rettegett hírnévre tettek szert a három fronton vívott marsi háborúban, amit az USACA, a Kínai Népköztársaság, és az Orosz Cárság vívott egymás ellen immár nyolc hónapja. Ennek az egységnek ez már a harmadik bevetése volt a véráztatta Zónában.

A deszant-gondola vöröslő tartalékfényben úszó ovális fülkéjében álltak egymással szemben, testük mozgáselnyelő rúdhevederek rögzítették a falhoz. A folytonos légköri anomáliákon keresztülszáguldó kapszula megállás nélkül rázkódott, mint enyészetre ítélt faviskó a Pusztulásként emlegetett nagy világégés apokalipszisében.

A rangidős Szergej volt, aki a gépezet korlátozott irányítását végezte. A járművet megálmodó haditechnikai mérnökök több okból mellőzték a kifinomult érintőképernyős vezérlést. Egyrészt az utasok túlnyomásos páncéljának ormótlan kesztyűje lehetetlenné tette a precíziós mozdulatok elvégzését, a másik szempont a költséghatékonyság volt, ugyanis minden gondolát csupán egy útra terveztek. Így tehát Szergej bal kezével egy merev giroszkópon előrenyúló, robosztus gombokkal megáldott klaviatúrán kopácsolt, míg jobbjában egy mechanikus vezérlőkart markolva igyekezett járművüket a landolásra kijelölt célterületen tartani. Az arca elé hajtott képernyő a gép hasi kameráján keresztül közvetítette a hisztérikusan közeledő talajszintet. A tájékozódást elősegítő zöld rácshálózat visszatükröződött a fekete sisaklemezről.

-Ez rázósabb lesz, mint a múltkor! – hallatszott recsegve mindnyájuk sisakhangszórójából Szergej hangja – levegőbe telepített objektumokat látok alattunk. Lehet, hogy a kínaiak... Légiaknák!

A robbanások hangját nem hallották, elnyelte azokat a jármű vastag burkolata. A fal ütődéstompító zseléfelülete ellenére belső szerveik testükben hevesen egymáshoz préselődtek hol egyik, hol másik irányból - a detonációsorozat úgy dobálta a gondolát a levegőben, mint tornádó a léggömböt. Egyikük sem tudta felmérni, mennyi ideig tarthatott, mivel mindnyájan összezavarodtak, de egy idő után ismét folytatódott a szabadesés már ismerős érzése. A légköri turbulenciáknak köszönhető megszokott rázkódás szinte barátságosnak hatott az előbbi haláltánchoz képest.

Fémes reccsenés hallatszott a kabin belsejében. Igor vette észre először, hogy baj van. Idegesen fészkelődött, igyekezett maga mögé pillantani, amennyire azt páncélzata és a zseléágyba rögzítő merev fémhámok ezt lehetővé tették.

-Aurora Négyes Aurora Vezérnek! Szergej... azt hiszem felhasadt a gondola. A zselém jó része már kiszippantódott a légkörbe.

-Nyugalom, Aurora Négyes! Nem lesz semmi baj! Stabil a kicsike. –de hangjából most nem csengett ki a tőle megszokott, parancsnoki magabiztosság. És mintha csak a sors kívánna dacosan ellent mondani neki, újabb reccsenés hallatszott, és közvetlenül Igor mellett rés nyílott a fémfalon. Nem volt nagy, egyelőre csak olyan arasznyi hosszúságú lehetett, de mindnyájan tudták, milyen következményekkel jár az efféle strukturális károsodás. Kiképzésünkön alaposan felhívták figyelmüket a jelenség súlyos következményeire: a nyílás tágulni fog. A kabin belsejébe hívatlan vendégként furakodott be a Mars barátságtalan atmoszférája – a süvöltő légcsere következtében finom, vörös porszemcsefelhő spriccelt a fülkébe, amelyet a bolygó kolosszális hurrikánjai szippantottak a magasabb légrétegekbe.