Darwin szellemében

10. Biztonsági központ (jelen)

Emlékei ködéből az rántotta vissza a valóságba, hogy rájött, valami bámul rá a túloldali szobából. Egy pillanatra fagyos gombócként kúszott fel torkán a rémület, de aztán rájött, hogy a saját, plázüvegről visszatükröződő szemei néznek rá vissza. Levette tenyerét az átlátszó felületről, és elfordította a fejét Peterson mostanra már kiszippantott labdacs-kriptájától. Ránézett a kezében tartott pisztolyra. A fegyver már közel sem nyújtott számára biztonságérzetet, ezért hátul az övébe tűzte. Innét már nincs messze a biztonsági a központ, a folyosó vége abba az átjáróba vezet, amely összeköti a két épületmodult.

Erőt vett magán, és továbbindult. Haladtában meglátta Kib fagyasztótégelyét, amely most oldalára borult, üres mézescsuporként hevert az egyik barikád alá gurulva. A terv jó volt, csak a fegyverek nem voltak alkalmasak rá, hogy elpusztítsák a dögöt. Ha a kommunikációs hídról segítséget tudna hívni, akkor lenne esélye túlélni ezt a lehetetlen helyzetet.

Az úti céljához vezető folyosón egy zárt ajtó mellett haladt el, amelyen egy nagyobbacska, oda nem illő nyílás tátongott. A rés oldalai habosra olvadtak, majd pezsgés közben újra megszilárdultak. Mintha bentről valamiféle hőhatás olvasztotta volna ki a bejáratot - vagy Charlie hihetetlenül erős, organikus sava. Benézett, és egy felforgatott iratszertárt látott. A fémszerkezetes polcok meglökött dominók módjára támaszkodtak egymásra, a földön nyomtatott okmányok hevertek mindenütt igénytelen padlószőnyeget alkotva. Az egyik sarokban sárgás cseppkövek tartócölöpjein egy nagyobbacska organikus gubó terpeszkedett. A széthasadt felület bizonyította, hogy a képződmény már elvégezte feladatát: távol a vizslató emberi tekintetektől az evolúció újabb lépcsőfokára emelte építőjét.

A nyíláson keresztül az irattárba lépett, és lassan odalépett a felhasadt gubóhoz. Elgondolkodott, vajon miféle képességhez juttatta gazdáját az itt végbement metamorfózis során? Megérintette a kemény, hideg felületet. Valóban olyan volt, mint egy cseppkő. A belseje száraz volt ugyan, mégis nyálkásan csillogott. Elővette a lámpáját, és közelről bevilágított a belsejébe. A dudoros felszíni alakzatok sűrűjében látni vélte, hogy miféle anyagokból készítette Charlie bebábozódásának kamráját. Már nem üvegtestű baktériumok egyszerű, kocsonyás szerveit használta fel hozzá, hanem azt a tápanyagot, amelyet jelenleg is fogyasztott. A nyállal kevert, megkeményedett húsmasszában felpuhult emberi csontokat lehetett nyomokban felfedezi. A belső falon egy komplett, nyitott tenyér volt a felületbe ágyazódva, amelynek egyik ujján vastag aranygyűrű csillant meg a lámpafényben. Nem akarta elolvasni az ékszerbe vésett gravírozást. Úgy gondolta, itt nem lesz okosabb, így elhagyta a helységet és folytatta az útját.

Tudta, hogy nem jár már messze, amikor is sárga fények villogására lett figyelmes a folyosó végén. Idegesen felgyorsította lépteit, és azt tapasztalta, amitől a leginkább tartott. A célépületbe vezető híd biztonsági ajtaja le volt reteszelve. A borostyánszín villogók arra figyelmeztettek, hogy a zsilip mögötti rész megsérült, és azon a területen jelenleg is a Mars kedvezőtlen atmoszférája hömpölyög. Dühösen belerúgott az ajtóba, és feszülten elkezdte rágni bal kezének középső ujján található körmét. Ez a rossz szokása gyermekkorából maradt rá, de már évek óta nem volt olyan szorult helyzetben, hogy előjöjjön. Halántékát dörzsölgette abban reménykedve, hogy az vérbőséget okozva majd új gondolatokat ébreszt sajgó koponyájában.

A hirtelen jött kétségbeesés méhében hirtelen mentőötlet fogant meg, amibe kapaszkodva újra visszanyerte szigorú önuralmát. Az automata biztonsági ajtókat, ahogyan manuálisan le lehet ereszteni, úgy fel is lehet nyitni valahogy. Sietve kutatni kezdett tekintetével a környező falakon valami olyan jelzés után, ami a segítségére lehet, és kisvártatva meglelte a vezérlőpanel eltávolítható fedőlapját. Körmeivel percekig sikertelenül feszegette a borítóelemet, amíg végül rájött a nyitómechanizmus fortélyára. A felszínre kerülő elektromos egység nagyban hasonlított egykori deszantgondolája energiaszabályozó paneljéhez. Ha megfejti az eszközbe kapcsolódó vezetékek titkát, akkor ki tudja nyitni a nehéz biztonsági ajtót, előbb azonban fel kell vérteznie magát a túloldalt tomboló légkörrel szemben.