Darwin szellemében

3. Interjú (múlt)

A komplexum igazgatói irodája az épület más részeihez képest igazán impozáns látványt nyújtott. A harang alakú terem tetején négy, falon felhaladó oszlop egyesült, ezeken drága, Földről származó növények voltak felfuttatva a mennyezetig. A lomha ventilátorok halkan susogva dúsították az agyonhasznált, áporodott illatokkal elegyedett levegőt. A szoba hátsó falát alkotó panorámaüveg ívben túlnyúlt az épületmodul eredeti falán, így teljes felületében nagyszerű kilátást biztosított a szakadék túloldalán elterülő sárga felföldre, melynek egyhangúságát csak néhány sziklaoszlop volt hivatott megszakítani. A mélységen keresztülnyúló masszív hídon épp most távolodott el vaskos fémkerekein az az ellátójármű, amelyen Léna még reggel érkezett Mirostok kráterváros irányából. Az ablak előtt tekintélyt parancsoló dolgozóasztal állt, aminek átlátszó fedelén profi érintőképernyős vezérlést lehetett folytatni, épp ezért különös összhatást keltett a faintarziás tartóburkolattal. Az asztal mögött magas támlájú fekete forgószék volt, amelyben szinte elveszett az iroda gazdája.

Látszott, hogy a telep vezetője, Clarence Bluementhal professzor nem sok időt tölt ebben a helységben, a jelenlegi elbeszélgetésére is késve érkezett egy különös foltokkal tarkított, viseltes laborköpenyben. Az idősödő úr enyhe pókhasával, a pufók arcán trónoló ősz bajuszával, valamint az évek terhe által hamuszínre szívott hullámos hajával egyszerre keltette megszállott tudós, és „cukrosbácsi" benyomását. Valószínűleg akár helyben is megjavíttathatta volna szemeit, mégis inkább egy félkör alakú lencséket régimódi keretbe foglaló szemüveget viselt, ami alól kíváncsian pislogott fel. Bár az íróasztal előtt két szék is árválkodott a vendégek számára, Bluementhal professzor mindez idáig nem kínálta hellyel Lénát, pedig párbeszédük már közel egy órája tartott.

-Mint azt már beszélgetésünk elején egyszer már elmondtam kisasszony, intézményünk nem foglalkozik harci klónok előállításával, az jellemzően az Orgatech szakterülete. Mi, itt a Genemixnél leginkább a génsebészet egyéb területei felé orientálódunk, mint például organikus szervek előállítása és fejlesztése. – kis hatásszünetet tartott, és kérdőn Lénára sandított. – Csak nem volt valamiféle ezekkel kapcsolatos, rossz tapasztalata a múltban?

- Semmi különös, csak egyszerűen viszolygok tőlük. Azt hiszem, képtelen lennék egy fedél alatt aludni egy „olyannal".

-Nos, pedig Apocalypto Egyházunk hivatalosan is bebizonyította, hogy az ilyen úton előállított életformák nem rendelkeznek teológiai érelemben vett lélekkel, ezért szigorú feltételekhez szabott gyártásuk nem minősül eretnekségnek. Olvashatta a három évvel ezelőtt kiadott Bibliában. – kissé előrehajolt a székében. – Vagy talán ön nem ért ezzel egyet?

Más feltehetően azonnal elkezdett volna tiltakozni a feltételezés ellen, hogy „hát már hogyne értene egyet az Egyház akaratával", Léna azonban csak belenyugvóan sóhajtott. Nagyon kellett most ez az új állás, és feltehetően most vágja el magát majd tőle, de akkor is elmondja a véleményét.

- Ugyan ki ért egyet mindig a papok minden döntésével? Egyszer megvizsgáltam egy klón hulláját a Zónaháborúban. Még soha, semmi olyat nem láttam, ami annyira természetellenes lett volna. – Léna egy pillanatra elrévedt – Már több mint egy éve volt, de néha még mindig látom éjszakánként. Szerintem jobb lenne nekünk nélkülük, és az emberiség foglalkozhatna a már fennálló problémák megoldásával, ahelyett, hogy újakat teremtene magának. - mélyen belenézett a professzor szemébe – De nekem ehhez semmi közöm, én ide nem filozófusnak jelentkeztem, hanem a biztonsági főnök megüresedett posztjára.

A várt hatás ellenére mintha a professzor arca kicsit mintha megenyhült volna. Jobb kezét tenyérrel fölfelé előrenyújtotta.

-Kérem, foglaljon helyet, Vavilov kisasszony. Még meg kell beszélnünk néhány dolgot.