Nem! Nem! Nem akart tovább visszaemlékezni. Szándékosan elfojtotta a feltörő emlékképeket, mivel félt, azok túl fájdalmasak lennének. Így is épp elég barát halálát élte már meg. Abban biztos volt, hogy kedves lehetett Abraham számára, ha a Robodokiba cipelte. Biztosan ő is a biztonsági épületbe tartott a műtő felől, amikor az organikus golyóbisba került. Csak Charlie tehette ezt, ki más? Nem emlékezett pontosan, hogy mi történhetett kettejük között, de szíve mégis fájdalmasan zakatolt. Nagyot sóhajtott, és halkan elbúcsúzott:
-Köszönöm Abraham, hogy megmentettél. Nyugodj békében, doki.
Felállt, és elhagyta a síremlékké vált tisztasági helységet. A terem, amibe a folyosó végül belekapcsolódott, igen feldúlt volt. Komoly tűzharc zajlott itt, falakat mindenfelé lövedéknyomok tarkították, az egyik épp egy ajtó nyitópaneljét tette tönkre, ami a zárlattól feketére kormolódott. Több oldalról felállított, hevenyészett barikádokat látott, amik a legkülönfélébb dolgokból lettek felépítve: nagy méretű transzportádákból, kerekes kórházi ágyakból, tömörre préselt hulladékból. Az egyik ilyen torlasz mögött a mennyezeten egy cseppfolyósra olvadt szélű lyuk tátongott, peremén gravitációnak engedelmeskedve megindultak, majd közben újraszilárdultak a fémcseppek. Odalépdelt, és óvatosan felvilágított. Nem látott mást, csupán a burkolat alatt futó karbantartójárat sötét, fémből készült alagútját. Odasétált a kiégett nyitópanelhez. Jól látszott, hogy a beágyazódott lövedék ugyanaz a típus volt, amit a saját fegyvere is tartalmazott. Az ajtó mellett széles sávban vastag plázüveg húzódott, amin keresztül be lehetett látni az elrontott ajtajú helységbe. Egy irodaszerűség, amiben képernyőkkel egybeépített íróasztalok álltak egymással szemben, nyomtatott aktákat tároló szekrények, és egy iratmegsemmisítő. Az előtér szőnyegén, egy gubó maradványai hevertek, ami pontosan ugyanúgy nézett ki, mint Abrahamé, azzal a különbséggel, hogy ez üres volt. A szilárd, gumiszerű héj már fel volt nyitva, és szét volt feszítve, a belső, kocsonyás tartalom az utolsó cseppig hiányzott belőle.
Eszébe jutott, hogy állt már ugyanennél az ablaknál, az iroda belsejét bámulva. Szinte centiméterre pontosan ugyanott, ahol most teszi.
ESTÁS LEYENDO
Darwin szellemében
Ciencia FicciónLéna Vavilov, a Marson vívott Zónaháború veteránja balvégzetű bevetését követően egy látszólag kihalt kutatókomplexumban tér magához. De milyen titkokat rejt az épület, és hogyan kapcsolódik mindez a nő múltjához? A legfontosabb kérdés azonban szám...
