Az Ikrek, Akik Túlélték - A Titkok Kamrája

A goromba gurkók

  Lockhart a tündérmanók nem túl sikeres bemutatása óta nem hozott több szörnyet órára (saját magán kívül, persze). Helyette fejezeteket olvasott fel a könyveiből, sőt, a drámaibb részeket el is játszatta velünk, pontosabban mondva Harryvel. Szegénynek eddig lehetősége volt egy földművest, egy náthás jetit és egy vegetáriánus vámpírt alakítania. Mi Ronnal a hátsó sorban ide-oda gurultunk a röhögéstől, de Hermione figyelmesen hallgatta tanárunkat.
  Ezen az órán bátyámnak egy vérfarkas szerepében kellett kiállnia az osztály elé.
  - Üvölts szépen, Harry – dirigálta neki Lockhart. – Akkor lecsaptam rá – nagyjából így – a földre löktem és az egyik kezemmel leszorítottam, a másikkal a torkának szegeztem a pálcámat – aztán összeszedtem  maradék erőmet és elvégeztem rajta egy nagyon bonyolult varázslatot, a Homorphus-bűbájt. Erre ő panaszosan felvonyított – halljuk, Harry.
  Ron szinte fuldoklott az elfojtott nevetéstől, nekem meg a szám széle remegett erősen.
  - Aztán eltűnt a bundája, visszahúzódtak a karmai és emberré változott. Egyszerű, mégis hatékony akció volt – s azóta még egy falu emleget úgy, mint a hőst, aki véget vetett a havi rendszerességgel bekövetkező vérfarkas-támadásoknak.
  Ekkor megszólalt a csengő, és Lockhart feltápászkodott.
  - Házi feladat: írjatok elbeszélő költeményt arról, hogyan győztem le a Wagga-Wagga vérfarkast. A legjobban sikerült mű szerzője dedikált példányt kap az Egy elbűvölő emberből!
  Harry is visszaérkezett hozzánk, kissé pirosló arccal és gyorsan Hermionéhez fordult. Ő volt az egyetlen, aki nem vigyorgott rajta.
  - Készen állsz?
  - Várjuk meg, amíg mindenki kimegy – súgta vissza a lány. – Jó, most már mehetünk.
  Elővette a darab papírt a zsebéből és elindult a tanári asztal felé. Mi hárman csendben követtük.
  - Öhm... Lockhart professzor – kezdte félénken. – Azt szeretném kérni... Szóval szeretném kikérni a könyvtárból ezt a könyvet a könyvtárból. Érdekelne egy-két dolog – nyújtotta a papírt. – Sajnos a zárolt részben tartják, ezért kell hozzá egy tanár engedélye. Ha elolvashatnám, biztosan jobban megérteném, amit a tanár úr a Kirándulások a kísértetekben a lassan ható mérgekről ír...
  - Áh, a Kirándulások a kísértetekkel – villantott meg egy mosolyt Lockhart és átvette a papírt. – Merem állítani, hogy az egyik legjobb könyvem. Tetszett neked?
  - Ó, nagyon is! – vágta rá Hermione. Nekem össze kellett szorítanom a számat, hogy ne horkanjak fel. – Zseniális ötlet volt, hogy az utolsót egy teaszűrővel ejtette csapdába.
  - Azt hiszem, senki nem róhat meg érte, ha egy kis segítséget nyújtok az évfolyam legjobb diákjának – bájolgott Lockhart és elővett egy hatalmas, giccses pávatollat. – Szép darab, igaz? – értette félre a fintorunkat. – Általában csak dedikálásra szoktam használni.
  Ezek után nem csoda, hogy szinte kimenekültünk a teremből, nehogy Lockhart előtt robbanjon ki belőlünk a nevetés.
  - Szép kis alakok vagytok – csóválta meg a fejét karba tett kézzel Hermione, ahogy végignézett a nevetéstől görnyedő hármasunkon.
  - Érezd magad megtisztelve, Hermione. Nem mindenkinek adja ezzel a tollal az aláírását – vigyorogtam.
  - Meg se nézte, milyen könyvet akarunk kikérni – hitetlenkedett Harry, amikor együtt ellenőriztük az aláírást.
  - Ebből is látszik, mennyire lüke – állapította meg Ron. – De nem mindegy? Megkapuk, amit akartunk.
  - Nem is lüke – méltatlankodott Hermione.
  - Tetszett, hogy az évfolyam legjobbjának nevezett, mi?
  Végre megtaláltuk Madam Cvikkert, az idős könyvtárosnőt.
  - Leghatóbb ördöngös italoc? – morogta, és a cetli után nyúlt, Hermione azonban visszahúzta a kezét.
  - Nem tarthatnám meg emlékbe?
  - Hagyd már – sóhajtottam, és kikaptam a kezéből az aláírást. – Lockhart az összes könyvedet dedikálja, mire kettőt pislogsz. Sőt, még a homlokodat is, ha nem vigyázol eléggé.
  Madam Cvikker a lámpa fénye felé tartotta a papírt. Nem hitte el, hogy tényleg Lockhart aláírása van rajta. De a cetli kiállta a próbát, és a könyvtáros csoszogva elindult a zárolt rész felé, hogy néhány perc múlva egy erősen kopottas és molyrágta könyvvel térjen vissza. Hermione gondosan a táskájába rejtette a kincset érő művet, és kisiettünk a könyvtárból.
  Öt perccel később már Hisztis Myrtle mosójában gubbasztottunk és mindhárman a sárga lapok fölé görnyedtünk. A könyvben csupa tiltott bájital receptje volt megtalálható, amiket rajzokkal is illusztráltak. Ezek kétfejű, hatkarú és kitinpáncélos emberek voltak láthatóak.
  - Itt van! – sikkantott fel izgatottan Hermione, amikor megtalálta a Százfűlé-főzet című fejezetet. A receptet félig átalakult varázslók rajzai díszítették, akik igencsak megviselt arcot vágtak. 
  - Ez a legbonyolultabb bájital, amit valaha láttam – játszottam a nyakláncommal. – Még szerencse, hogy Hermione is itt van velünk. Szárított bumszalagbőr... Ezt hol a fenében fogjuk megtalálni? A közös hozzávalók között biztosan nincs. Na és a szárított bikornisszarv? Az sem terem minden sarkon.
  - Egy darabka abból, akivé változni akarunk!? – hőkölt hátra Ron. – Én ugyan meg nem iszok semmit, amiben benne van Crack lába körme!
  - Azzal még nem kell foglalkoznunk, csak a végén kerül bele – legyintett Hermione.
  - Van fogalmad róla, mennyi mindent kell összelopkodnunk? – szólt bele most Harry is. – Mit csinálunk? Kifosztjuk Piton raktárát? Nem hiszem, hogy jó ötlet.
  - Már hogyne lenne az! – csillant fel a szemem. – Képzeld el az arcát, amikor meglátja, hogy hiányoznak a cuccai! Ráadásul egy ilyen bájitalt megfőzni szerintem még mindig jobb, mint kővé dermedni.
  - Jó, főzzük meg, de semmi körömdarab, világos? – közölte Ron, mire elnevettük magunkat.
  - Mennyi idő alatt készül el a főzet? – kérdezte Harry.
  - Hát... A meghajtófüvet teliholdkor kell szedni, a juharfátyolkát pedig huszonegy napig kell párolni – töprengett Hermione. – Úgy saccolom, hogy kábé egy hónap alatt megleszünk vele. Feltéve, hogy minden hozzávalót be tudunk szerezni.
  - És feltéve, hogy addig senkinek sem jut eszébe felújíttatni ezt a vécét – néztem körül.
  Amikor Hermione előrement, hogy ellenőrizze, üres-e a folyosó, Ron azért odasúgta nekünk.
  - Sokkal egyszerűbb lenne, ha holnap lelöknétek Malfoyt a seprűjéről.