Az Ikrek, Akik Túlélték - A Titkok Kamrája

Emily gyerekkora

  Remus Lupin kilépett a Foltozott Üst ajtaján és sóhajtva körbenézett. London most is olyan nyüzsgő és poros volt, mint mindig, az emberek pedig ügyet sem vetettek rá, sem a kocsmára, ahonnan kilépett. Hogy is látták volna, amikor el volt varázsolva?
  Remus a kezében tartott csomagot a hóna alá szorította, és már épp indult volna, amikor valami megragadta a figyelmét.
  Egy kislány. Nem lehetett több öt-hatévesnél, de kerekre tágult szemmel figyelte őt. És... Remus majdnem felkiáltott, és a csomagja is kis híján az utca kövezetén landolt. Ismerte a lányt.
  Ismerte, csak éppen öt éve nem látta. Azóta, hogy a legjobb barátját, James Pottert és Lily Pottert meggyilkolták... a másik legjobb barátja miatt. A régi sebek most újra felszakadtak a férfi lelkén, ahogy Lily szakasztott mására nézett. Nem tehetett róla, a lába magától vitte Emily Potter - istenem, Emily! - felé.
  - Te tényleg a semmiből jöttél? - nézett fel rá bátran a lány, nem Lily zöld, de James barna szemeivel. Remus minden erejét összeszedte és elmosolyodott.
  - Nem, én a Foltozott Üstből jöttem.
  - Az... az az épület, amit csak én látok?
  Remust meglepte a lány nyíltsága. Ha nem egy varázslót szólít meg, könnyen őrültnek hiszik. Egyáltalán, mit keres itt egyedül?
  - Az ikertestvéred hol van? - kérdezte, mert nem jutott más eszébe. Meg is bánta, a lány szeme - James szeme - összeszűkült. Hiszen Emily nem emlékezhet rá...
  - Honnan tudsz Harryről?
  Harry... Remus akaratlanul is elmosolyodott a kis Harry emlékén.
  - Gyere velem - kémlelt körbe. Itt túl sok az ember... Ráadásul mostanában a minisztérium is figyelteti... nem egyszer kellett bevetnie a trükköket, amiket Siriustól és Jamestől tanult meg, hogy lerázza az aurorokat. - Nem messze, csak ide a parkba - tökéletes hely. - Ott majd mindent elmagyarázok.
  Emily követte őt, ahogy a fák között körözött. Amikor megbizonyosodott róla, hogy egyedül vannak, nagyot sóhajtott, és a kislányhoz fordult.
  - Ismertem a szüleidet.
  Úgy tűnt, ezek voltak a mágikus szavak. Emily vállait behúzta, ajkait összepréselte.
  - A barátjuk voltam.
  Ki kellett mondania, mégha embertelenül fájt is.
  - Ha tényleg a barátjuk voltál, miért hagyod, hogy Petunia néniékkel éljünk? - csattant fel hirtelen Emily. A kislány minden szava felért egy korbácsütéssel a szívére. Vajon tényleg Lily és James barátja volt? - Ők nem szeretnek minket! Vernon bácsi ma Dudley-val ment "fiús programra", minket meg Mrs Figgnél akartak hagyni, mert Petunia néni feljött Londonba vásárolni, csakhogy a boszorkány nem akart rám vigyázni, mert a múltkor is szétszórtam az összes macskaalmát a házban... - dacosan csillogott a szeme. Remus összerezzent, amikor a "boszorkány" szót hallotta.  Emilynek nyilván fogalma sem volt, milyen közel járt az igazsághoz, mégha Mrs Figg kvibli volt is. De a férfi abban is biztos volt, hogy Lily húga nem mondta el az ikreknek az igazságot. - Így Petunia néni kénytelen volt magával hozni, csakhogy amíg a tisztítószereket és a gumikesztyűket válogatta, én elfutottam - gonoszul elvigyorodott. - Ha valamennyire törődne velem, még azt hinném, szívrohamot kap, de ahhoz egy szívre lenne szüksége. Anyáékat sem szerette. Hallottam, ahogy telefonon panaszkodik az egyik barátnőjének rólunk. Miért kell náluk élnünk? - az utolsó mondatot szinte sikította.
  - Így a legjobb - suttogta, bár a szíve megszakadt belé. Mintha Jamest hallotta volna. - Már csak pár évet kell kibírnotok, utána mehettek a Roxfortba.
  - Hova?
  - Hidd el, onnantól minden jobbra fordul majd. A Roxfortban jobb életetek lesz. Olyan, amilyet megérdemeltek - siklott a férfi tekintete Emily sebhelyére.
  Sóhajtva előhúzta a pálcáját. Nem szabad, hogy a lány emlékezzen rá. Nem. Dumbeldore megmondta, hogy ne keressék az ikreket. Hogy mennyire mérges volt emiatt az idős professzorra! De ez most nem érdekes. Ki kell törölnie Emily emlékeit.
  Emily tekintete a pálcára siklott.
  - Mit akarsz azzal?
  - Exmemoriam!
  Nem tehetett róla, Remus lehunyta a szemét, amikor kimondta az átkot. Szaggatott sóhajt vett, lenyelte a könnyeit és felállt, egy zavartan pislogó, sötétvörös hajú, barna szemű kislányt hagyva hátra, aki ebből a kirándulásból semmire sem fog emlékezni.