Összezárva(+18) || Befejezett

4. rész

Reggel összetalálkoztam a mosdóban Pinkyvel, aki fintorodva nézett körül. Kezében lapult egy törölköző és egy pici szappan, amit gőzöm sincs honnan szerzett be újonc léttére. Csak ott állt, mintha magamat láttam volna, mikor ide kerültem.
-Szia Jimin.-Mosolyogtam rá.-Nem zuhanyzol?
-Megvárom, amíg elmennek.
-Tíz perc van még a reggeliig, ha nem akarsz egész nap ebben a bűzben rohadni azt javaslom állj sorba a zuhanyhoz.-Veregettem vállon Eperkét, de nem mozdult meg.-Figyelj..-Sóhajtottam fel.-Ha ennyire szégyenlős vagy kellj fel minden nap négykor és akkor gyere ide. Olyankor csak kefélő párok járnak ide, de ők túlságosan elvannak foglalva a saját dolgukkal, azt sem fogják észre venni, hogy itt vagy.-Mondtam, ezzel otthagyva őt. Beálltam egy szeplős hátú, fehér férfi elé. Magas volt, feje tetején rövid, vörös haj díszelgett és nagyon türelmetlenül viselkedett. Az előtte zuhanyzó fiút sürgette, aki még egy perce sem jutott hozzá a vízhez. Azt hittem ki fog törni egy újabb verekedés, már nem egy példa volt rá, hogy valaki szétverte a másikat csak hogy egy kicsit beállhasson a jéghideg vízzuhatag alá.
A zuhanyzás után elmentem reggelizni, szinte már az összes rab sorban állt az ételért. Kivéve Jimint. Ő ott ült egymagában a többieket bámulva.
-Majd megszokod.-Ültem le mellé.-Egy idő után fel sem fog tűnni, hogy ez ennyire rossz.
-Én nem akarok itt lenni.-Nézett rám könnybe lábadt szemmekkel.
-Akkor nem kellett volna illegális dolgot csinálnod.-Nevettem fel.-Nehogy már itt sírj nekem, mint egy kislány!
-Nem is sírok!-Dörzsölte meg szemét, majd szipogott egy nagyot.
-Jimin, muszáj enned valamit.
-Fogok is. Ha megérkezik a pénzem felvásárolom az egész boltot.
-Az több hétbe is telhet, addig min fogsz élni? Levegőn?-Néztem szemeibe. Láttam benne a félelmet és az aggódást. Újból az újonc énem jutott eszembe. Ugyanígy voltam, sőt még rosszabbul viseltem. Az első héten minden egyes nap volt vagy három pánikrohamom, az ájjulásokról ne is beszéljünk. Folyton egy Larry nevű tanácsadónál kötöttem ki. Na gyere.-Álltam fel, de ő még mindig nem volt hajlandó felemelni a nagy, kerek seggét, amibe gondolatban már szászor belemarkoltam.-Kire hallgatsz, arra aki itt van már több mint két éve, vagy arra a semmit tudó kis hangra a fejedben, ami eddig csak becsapott és pánikot okozott neked?-Hagytam ott gondolkodni. A szemem sarkából láttam, hogy megindult, ezzel kisebb mosolyt csalva arcomra. Tudtam, hogy be fog jönni, Hoseok is ezzel a mondatattal győzött meg az evéssel kapcsolatban. A konyhás rideg tekintettel nézett végig rajtam, majd egy trutymós állagú zabkását tett tálcámra.
-Következő!-Ordította. Jimin megszeppenve nézett hol a tálcájára hol rám. Én sem repdestem az örömtől, hogy megint ezt az undorító ételnek nem nevezhető nyálkás izét kaptuk. Leültünk egy félig még üres asztalhoz, egymással szemben voltunk. Jimin csak kapargatta az ételt kanalával, miközben elég érdekes fejeket vágott.
-Egyél ne rinyálj!-Kaptam be az első falatot. Borzasztó volt, de muszáj enni. Eperke épp, hogy alig kapta be kanalát egyből elfehéredett.-Jól vagy?-Érdeklődtem, miközben ő próbálta lenyelni a szájában lévő pépet.
-Ez olyan mint a takony.-Tette szája elé kezét.-Azt hiszem hányni fogok!
-Nyugi Jimin.-Fogtam rá pici kezére, mire teljesen lefagyott.-Nyeld le szépen.-Utasítottam. Egy pillanatra tényleg azt hittem ide fog taccsolni, de nagy nehezen sikerült neki leküldeni.-Igyál rá vizet.-Mondtam, majd elengedtem kezét. Én kiettem a tálca felének tartalmát, a többi már nekem sem ment.-Remélem az ebéd jobb lesz.-Tényleg hittem benne, hogy nem megint azt a folyékony krumplipürét kapjuk, ami ráadásul keserű és sótlan is. A héten már harmadjára adták azt.
-Én itt nem bírok ki még egy napot.-Nézett rám már megint a könnyes kiskutya szemeivel.
-Én is ezt mondogatom már két éve. Majd megszokod.
-A cellatársaim tegnap elvették a párnám, ráadásul az egyik úgy horkol, hogy még külföldön is meghallják. Yoongi, nem aludtam semmit, éhes vagyok, ráadásul minden percben halálra rettegem magam a rám szegeződő tekintetektől.
-Megkerested már James-t?-Hagytam hidegen, amit mondott.
-Tessék?
-A hajad miatt. Még mindig rózsaszín.
-Most mondtam el, hogy miken mentem keresztül és téged ez nem is érdekel?
-Nem.-Rántottam meg a vállam.-Nem érdekelnek más panaszai. Az nem férfias. Ahogy ez a haj sem.-Mutattam tincseire.-Tényleg keresd meg Jamest.
-Nem tudom ki az a James!-Ordított fel hirtelen, páran ránk is néztek.
-Ah..Munka után elviszlek.
-Milyen munka?-Húzta fel szemöldökét.
-Itt mindenkit beosztanak valamire. Lehet a könyvtárban pakolni, a raktárban rakodni, villanyokat szerelni, főzni vagy odakint kapálni. Én a raktárban vagyok. Szörnyű, de legalább keresek óránként vele egy dollárt.
-Szerinted engem hova fognak rakni?-Érdeklődött ujjait csavargatva.
-Ahol emberhiány van. Nagy esély van rá, hogy kapálnod kell Eperke.-Álltam fel, s egyenesen a kukába dobtam a tálca tartalmát. Utánam jött, majd megszólalt a még mindig remegő, vékony hangjával.
-Én nem akarok kapálni.
-Ezt itt nem te döntöd el.-Mentem a raktár felé.-Hidd el nekem sem a legfőbb vágyam dobozokat cipelni egyik helyről a másikra. Sokkal jobban bírtam volna a könyvtárat, ott szinte sosem kell csinálnod semmit, mert egy lélek sem jár oda.
-És most hova mész?-Követett, egy kóborkutyához hasonlóan, akinek csak egy kis kifli darabot adtál, de ő úgy gondolja van még étel, ahonnan én jöttem.
-Dolgozni Jimin.-Fordultam felé.
-És én addig mit csináljak?-Nézett rám ijedten.
-Menj vissza a celládba és kerüld el a társaságot. Az udvarra semmi kép se menj, mert olyankor sok a néger, nekik délután kezdődik a meló és elég durván nyomják.-Világosítottam fel.-Ja és keresd meg Jamest!-Mentem be a raktárba, ahova nem jöhetett utánam.
-Na kezdjük!-Sóhajtottam majd a már ott lévő többi srácnak besegített. Összesen hat dobozt pakoltam el, utána leültem és elővettem egy nyalókát, amihez még múlthéten jutottam hozzá. Túl nagy volt a nyűzgés, senki nem figyelt arra, hogy a sarokban kupordva ejtőzöm. Gonolataim a kis eperseggűre terelődtek. Őszintén nem tudtam, hogy fogja túlélni a börtönt. Túl gyengének és esetlennek tűnt. Reméltem, hogy sikerül megkeresnie Jamest, és ebédre már nem egy rózsaszín hajú börtöntöltelékkel fogok találkozni.