-Jiminnek rohama volt.-Kezdett bele az orvos.-Sajnos agyi műtétet kellett végeznünk rajta, mi sem hittük, hogy meg tudjuk menteni.-Mondta, nem tudtam abbahagyni a sírást.-De sikerült.-Meglepődötten néztem fel rezzenéstelen arcára.-A párja életben van és mostmár rendbe jön. -Köszönöm.-Öleltem meg, ami túl szorosra sikeredett, de ez mind csak a boldogságtól volt. Alig vártam, hogy láthassam a szerelmemet. Haja le volt nyírva a műtét miatt, de még így is gyönyörű volt. Egy csókot nyomtam tökéletes dús ajkaira, mikor kinyitotta szemeit. -Yoongi?-Kérdezte dörmögő hangon. -Igen, én vagyok az!-Mosolyogtam könnyes szemekkel, miközben ujjainkat összefontam. -Hol vagyok?-Nézett körbe. -Biztonságban. Mostmár senki nem bánthat téged. Érted? Senki!-Néztem szemeibe, amit hirtelen becsukott. -Akkor jó.-Suttogta, s visszaaludt.
2 hónappal később
Jiminnel eladtuk a házat és elköltöztünk egy teljesen másik városba. Ő egyetemre kezdett járni én pedig találtam rendes munkát egy banki irodában. Új életünk volt, egy tökéletes kezdet. Végre boldog lehettem életem szerelmével, erre vártam már születésem óta. Nem minden történet végződik happy end-el, főleg ha az embernek ilyen szörnyűségeken kell átmennie, de a miénk tökéletesen végződött.
Sziasztok! Igen én is tudom, jól összecsaptam a végét, sajnálom. Őszintén, amikor elkezdtem írni ezt a sztorit, nem gondoltam, hogy ez ennyi embert fog érdekelni, de köszönöm, hogy ennyire szerettétek! Remélem nem volt részetekről időpocsékolás ez a történet, én élveztem az írását, bár voltak pillanatok amikor rendesen elakadtam. Elárulom úgy kezdtem neki ennek az egésznek, hogy ez biztosan nem lesz happy end, de jobbnak láttam ha így alakul. Nektek mi a véleményetek? Írjátok le, ha szeretnétek és mégegyszer köszönöm, hogy velem tartottatok! További szép napot/estét!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
