Összezárva(+18) || Befejezett

10. rész

Lassan egy hete rohadtam bent, amíg tisztázták a nevem és kiderült, hogy ártatlan vagyok. Reménykedtem benne hogy Jimint is leküldik ide, de nem tették. Amikor kinyitották az ajtót, s felráncigáltak a földről el sem akartam hinni, hogy végre megtörténik. Gyenge voltam, s nyomott, alig bírtam menni. Kiiértünk egyenesen arra a hosszú folyosóra, amin idefele hurcoltak azok a lelketlen alakok. A rabok özönlöttek az ebédlőfelé, valószínűleg reggelizni mehettek. Én is ettem volna egy jót, hiszen a lyukban inkább mellőztem a táplálkozást. Viszont engem egyenesen a cellámba taszítottak, s ott hagytak egy párnával a kezemben. Leültem Hyunjin ágyára, majd bámulni kezdtem magam elé.
-Hát itt volnék.-Sóhajtottam egyet.
-Hát itt volnál.-Szólalt meg mellettem egy ismerős hang. Egyből felállt hátamon a szőr. Izmos hátával támaszkodott neki a falnak, miközben engem nézett mogyoróbarna szemeivel.
-Jungkook.-Ejtettem ki nevét.
-Tudod Kim Yoongi..Én nem nagyon szeretem a hazudozókat.-Jött hirtelen felém, mire nyeltem egy nagyot.
-Vagy inkább hívjalak Min Yoonginak?-Roppantotta ki nyakát, majd hirtelen háta mögött megjelent még kettő ilyen izomagyú.
-Nem kell miattam aggódnod, többet nem megyek a közelébe sem.
-Tényleg nem fogsz, mert kibaszottul eltöröm mindkét lábad bazdmeg!-Nyakamnál fogva felemelt az ágyról, majd teljes erőből nekivágott a falnak. Nem volt erőm visszavágni, hirtelen még levegőt sem kaptam.
-Baszódj meg!-Vágta belém óriás öklét, mire kifeküdtem a földre. Vérző szám után kaptam, ami rendesen kicsattant az ütéstől. Jungkook oldalamba rúgott teljes erejéből, a testem még sosem érzett ezelőtt ekkora fájdalmat. Homályosan kezdtem látni, egy alakot vettem észre, aki nekiront Jungkooknak, majd hirtelen elsötétedett minden.
-Yoongi! Yoongi!-Hallottam nevemet egyre hangosabban.-Yoongi!-Üvöltötte valaki fülembe, majd végleg kinyíltak szemeim. Egyből nyílalló hasamhoz nyúltam, itt helyben eltudtam volna sírni magam.
-Jimin?-Néztem rá az aggódó arcúra.
-Yoongi!-Mosolygott, majd hirtelen felállt helyéről. Nem tudtam felülni ezért csak szemem sarkából tudtam kísérni hova megy. Egy zsák jéggel a kezében tért vissza.
-Ezt tedd a szádhoz.-Nyújtotta nekem, én pedig lassan elvettem majd azt csináltam amit mondott.-Figyelj..Nem kell semmit sem mondanod, mert tudom, hogy most le tudnád ordítani még a hajamat is a fejemről, olyan dühös vagy rám. Tudom én vagyok mindezért a hibás, de csak egy bűnöm volt Yoongi. Egyetlen egy.-Könnyesedtek be szemei, míg én értetlenül bámultam rá.-Az hogy szerettelek..-Sütötte le szemeit, szívem hatalmasokat dobbant, de nem hagyhattam, hogy az érzelem eluralkodjon felettem. Ledobtam a földre a jeget, majd hatalmas fájdalmak között felültem.
-Nem kell a kurva önsajnálatod.-Néztem szemeibe. Most ő bámult rám értetlenül.-Amúgy is, felesleges volt közbeavatkoznod, ura voltam a helyzetnek.
-Ja igen, pont úgy néztél ki a földön feküdve, mint aki ura a helyzetnek.
-Csak hagytam, hogy egy kicsit bemelegítsen.
-Yoongi elájultál. Lehet, hogy még belsővérzésed is van.
-És aztán.-Vontam vállat.-Ha meghalok az nem az én lelkiismeretemen fog száradni.-Néztem bosszúsan rá.-Jimin..
-Igen?
-Húzz a picsába. De tényleg, nem akarlak látni. Kurvára megérdemelnéd, hogy most belebasszam a pofád az ágy rúdjába, de nincs kedvem. Tudod, hogy miért? Mert már undorom attól is, ha arra gondolok, hogy hozzád kell érnem bazdmeg. Takarodj. A. Francba.-Egy pár másodperc kellett az agyának, hogy felfogja nem akarom látni, majd elment. Visszafeküdtem az ágyra, s sóhajtottam egyet, ami borzasztóan fájt. Az összes csontom nyillalott, a számnak pedig sűrgős orvosi ellátás kellett volna. Még is a lelkem sokkal jobban fájt a testemnél, mivel fájdalmat okoztam annak, akit szeretek. És miért ez az egész? Csak a hülye bosszúvágyamra tudtam gondolni, utáltam hogy ilyen makacs és egoista vagyok, utáltam, hogy Park Jimin azt hiszi nem szeretem őt.

Sziasztok! Tudom, hogy mostanság elég inaktív vagyok, de én próbálok ezen változtatni, amennyire csak lehet. Még a suli előtt szeretném befejezni ezt a történetet, mert akkor nem hiszem, hogy már lesz rá időm. Köszönöm, ha elolvastad, hamarosan hozom nektek a következő részt.❤️