Összezárva(+18) || Befejezett

7. rész

Már vagy egy hete nem beszéltem Jiminnel, csak néha összefutottunk a folyosókon, olyankor is a padló felé szegeztem tekintetemet. Féltem ránézni, féltem hogy Jungkook által megint tele van foltokkal és sebekkel a teste. Nem bírtam elviselni a tudatot, hogy bántja őt, de nem tehettem semmit. Egy kibaszott gyáva voltam, bármennyire is kedveltem Eperkét, nem mertem a bérgyilkossal szembeszállni. Emiatt minden átkozott nap, minden egyes percében bűntudatom volt.
Az ebédlő felé tartottam, a konyhások még mindig nem voltak hajlandóak ételt adni nekem, pedig én mindent megpróbáltam. Előre engedtem őket a zuhanyzóba, vettem a szakácsnak dolgokat kiengesztelésképpen a boltban, de nem volt hajlandó meggondolni magát. A hetet a megmaradt müzliszeleteimmel próbáltam átvészelni, de be kellett vallanom, hogy kurvára hiányzik az a trutymós massza.
Reménykedve álltam be ismét a sorba, miközben vártam észrevettem besétálni Jungkookot. Nagyon magas volt, még így messziről is. Fekete hajába túrt, ami majd ismét szemeibe esett. Hirtelen lehuppant a spanyolok közé, akik úgy fogadták őt be mintha a saját vérük lenne a szarházi koreai. Körülnéztem hátha látom Jimint is, de nem volt itt. Aggódtam miatta, folyton olyan képek ugrottak be, hogy összeverve fekszik a mosdó padlóján vagy belehalt Jungkook erőszakolásába.
-Feleslegesen állsz itt.-Szólt hozzám az egyik konyhás.
-Kérlek..Nagyon éhes vagyok.-Könyörögtem, még a hasam korgásánaj hangja is tisztán kivehető volt, de ő egy kegyetlen pillantással elintézett.
-Következő!-Ordította, majd előttem kiadta azt az undorító masszát, amit most mindennél jobban megennék. Szinte már könnyes szemekkel néztem a szakács felé, aki egy almát ropogtatva dőlt a falnak. Rezzenéstelenül belenézett szemeimbe.
-Ételt akarsz?-Szólalt meg, mély hangja belepte az egész konyhát.-Dolgozz meg érte.
-Hogyan?-Csillantak fel szemeim.
-Szerezz nekem egy telefont.-Jött közelebb, szinte suttogva beszélt.
-Mi?? Még is honnan?-Akadtam ki, hiszen ez nem egy olyan hely, ahol telefonok sokasága díszeleg.
-Holnapra legyen meg, vagy örökké élhetsz a müzliszeleteiden.
-Örökké úgy sem leszek bent..
-Tűnés mielőtt meggondolom magam.-Harapott bele a pirosan finylő almájába, melynek leve lecsurgott ápolatlan szakállán. Sarkon fordulva indultam a kereső útra, de abban a pillanatban belebotlottam az itteni legnagyobb félelemembe. Hatalmas és kemény mellkasába ütköztem, ijedten néztem fel arcára. Mérges pillantásokat vetett rám.
-Állj arébb.-Nyögte ki, hangja valahogy kevésbé ijesztőbb volt, mint azt gondoltam. Nyuszihoz hasonló fogait megvicsorgatta egy másodpercre, majd elálltam az útjából. Egyenesen a szakács felé ment, majd később kapott egy előre lecsomagolt ételt, ami sokkal jobban nézett ki, mint az itteni koszt. Ilyet csak a zsidók kapnak, mert a vallásuk miatt nem ehetik az itteni kosztot vagy mi. Nyilvánvalóan ő nem volt zsidó még is kapott a kosher kajából. Az itt lévők többsége jól végigmérte a srácot, aki nyugodt visszaült a spanyolok közé. Annyira furcsa volt ez az egész, de nem volt időm ezen töprengeni hiszen keresnem kellett egy rohadt működőképes telefont. Elősször a könyvtárban kezdtem, néhányan szoktak a polcok tetejére eldugni dolgokat, de a mérhetetlen por és pár cigi csikken kívül semmit nem találtam. Szinte körbejártam az egész börtönt, már amennyire azt lehetett. A celámba mentem vissza, mikor észrevettem a falban egy szellőző rendszert, ami ki volt csavarozva. Kíváncsian belenyúltam, gondoltam lesz ami lesz. Egy óvszeres doboz volt, ami nem is értem, hogy kerülhetett be ide, a börtönbe. Kinyitottam, de telefon helyett rengeteg dohány volt beledugva. Véglegesen feladtam, hiszen kizárt dolog hogy én itt találjak egy mobilt.
-Mit keresel itt fegyenc?-Szólalt meg hátam mögött egy őr, aki a mosodát őrizte. A szívbajt hozta rám, nem válaszoltam csak végigmértem alakját. Vézna testén szánalmasan állt az egyenruha, lemertem volna fogadni, hogy még a sokkolót sem tudja használni.
-Csak járkálok.-Vontam vállat.
-Akkor járkálj máshol! Ide nem szabad jönnöd.-Fogott rá övére, biztos azt hitte ezzel majd keményebbnek fog tűnni. Én csak szélesebbre húztam szájam majd elmentem onnan. Még volt egy szoba, amit nem néztem át és pont útba esett ezért bementem. Hiba volt, mivel Jiminbe torpantam bele. Egy széken ült és bámult kifelé az ablakon, de ahogy beléptem egyből rámszegezte kíváncsi tekintetét.
-Yoongi.-Tátotta kissé száját.
-Miért nem vagy az ebédlőben? Ha semmit sem eszel el fogsz ájjulni.-Mondtam majd elmentem mellette.
-És te miért nem eszel?-Állt fel a székből.
-Törődj a magad dolgával Pinky.
-Nem vagyok Pinky!-Emelte fel a hangját, mire ránéztem.
-Honnan ez az agresszió? Csak nem Jungkooktól tanúltad?-Néztem rá összeszorított szemöldökkel. Ezzel a tudtára adva, hogy igen is féltékeny vagyok.
-Végeztem Jungkookkal.
-Hogy hogy? Már nem tudta kielégíteni a vágyaidat?-Flegmáztam vele, pedig igazából nem is akartam.
-Ahogy mondtad, meg mutattam neki ki a főnök.-Mondta, mire én értetlenül ránéztem.
-Mit csináltál?-Vettem lejjebb a hangerőmből.
-Megmondtam neki, hogy van egy pasim aki majd jól szétveri a seggét ha mégegyszer hozzám ér.
-És ki lenne az a pasi?-Vontam fel szemöldökömet.
-Te.-Jelentette ki, mire szívverésem akaratlanul felgyorsult, éreztem ahogy térdeim megremegnek.
-Nem Jimin..Én nem vagyok a pasid!
-Ha már leszoptál vállald a következményeit.
-Ide figyelj!-Kaptam erőszakos karja után, mire felordított.-Nem vagyok neked senkid. Megértettük egymást?
-Yoongi ez nagyon fáj!-Nézett rám könnyes szemekkel. Ez láttán kicsit megijedtem, így el is engedtem szegényt, de nem akartam kimutatni hogy sajnálom. Nem akartam, hogy azt higyje bármi is van köztünk. Még a végén Jungkook tudtára adná és abból nem jönnék ki valami jól...