Összezárva(+18) || Befejezett

15. rész

Nem akartam bajba kerülni hiszen csak pár hónapot kellett itt letöltenem ezért is próbáltam leállítani a srácokat, akik Jungkook megölésére készültek. Nagyon kedves gesztus volt tőlük ez az egész megvédősdi, tényleg, de amikor már arról beszéltek, hogy fogják Jungkookot megfolytani a mosdóban megijedtem. Tudtam, hogy komolyan beszélnek és gőzöm sem volt hogyan állíthatnám le őket. Nem akartam felszólalni, nem akartam a szemükben egy gyáva nyúlnak tűnni. A beszélgetésünket egy őr zavarta meg, akinek nem tetszett, hogy kupaktanácsot ülünk nélküle. Kiparancsolt minket az udvarra, ahol rengeteg rab lézengett. Helyet foglaltunk az egyik padon, de egyikünk sem szólalt meg. Valószínűleg szemükkel körbefutották már az egész helyet Jungkookot keresve. Én is ezt tettem, de a gyilkos helyett Jiminen akadt meg a szemem. Magányosan ült a fűben, melynek tépkedte szálait, akár egy alsós kisgyerek akivel nem akarnak játszani a többiek. Olyan aranyos volt, miközben bambult elfele, apró résnyire nyíltak ajkai, úgy megcsókoltam volna.
Bámulásomat Hoseok zavarta meg, amikor hirtelen átkarolva csapott mellkasomra.
-Menj oda.-Mondta.
-Biztos, hogy nem!-Tiltakoztam, hiszen féltem Jungkook haragjától.
-Nincs mitől félned.
-Ha nem rémlik ez egy kibaszott börtönt a legmocskosabb lelkekkel megtöltve.-Néztem szemeibe, miközben ő hatalmas levegőt vett.
-Ezt most nem veszem magamra..-Mondta.-Oda kell menned hozzá. Nézd meg milyen egyedül van..Csak arra vár, hogy valaki jól megdugja miért ne lehetnél te az?-Nevetett fel. Igaza volt. Ha tényleg akarom, hogy az enyém legyen Eperke akkor oda kell vonszolnom a seggem. Remegő végtagokkal indultam el felé, de akkor egy hatalmas és izmos test megállított ebben.
-Mit képzelsz hova mész?-Ragadta meg csúklómat Jungkook. A fiúk egyből felénk futottak, tudtam, hogy ebből még nagy baj lesz.
-Engedj el!-Szóltam rá, próbáltam időben leállítani ezt az egészet, de ő még erősebben szorította gyenge végtagomat.
-Nem hallottad mit mondott?-Állt mellém Hoseok.
-Engedd el!-Szólalt meg Hyunjin is hátam mögött.
-A kis barátaid mindenbe bele ütik az orrukat?-Kuncogott, majd abbahagyta karom szorongatását.
-Neki legalább vannak emberi akikben bízhat.-Mondta Hoseok. Úgy éreztem magam, mint egy alsós akit a szüleinek kell megvédeni a rosszfiúk elől. El tudtam volna magam is intézni ezt az egészet, olyan kínosan ért ez engem.
-Nekem is van egy pár..-Nézett szemeimbe, majd közelebb hajolt.-Például a Jiminke.-Suttogta, éreztem lehelletét is.-Igazán megbízható, mindig betartja a szabályaimat.-Kacsinott.
-Miféle szabályokat?-Érdeklődtem, mire kiegyenesedett. Magas alakjával én teljesen eltörpültem mellette, tényleg fel kellett nézem rá.
-Tudod, mindig kötelező lenyelni.-Kuncogott, eddig bírtam. Minden erőmet bevetve löktem meg izmos testét. Kibillentettem egyensúlyából és hátraesett. Hatalmasat csattant a porban. Teljesen hátraterült, s nevetni kezdett olyan hangosan, hogy mindenki minket figyelt. Még Jimin is felemelte fejét.
-Most mit röhög?-Kérdezte halkabban Hoseok, mire vállat vontam. Nevetése egyre erősebb volt, úgy feküdt ott akár egy pszichopata.
-Hagyjuk itt.-Mondta Hyunjin, mindenki hátat fordított neki a cellánkba akartunk visszasietni, de akkor Jungkook megrántotta lábam. Gyenge testem egy másodperc alatt találkozott a kemény földdel, ezalól az orrom sem volt kivétel. Azonnal oda kaptam a fájlalt részhez, amiből rengeteg mennyiségű vér folyt. Sírni tudtam volna úgy fájt. Jungkook rám mászott és ütni kezdett, óriási öklével vagy hatszor belecsapott arcomba, látásom homályosodni, fülem zúgni kezdett majd végleg besípolt. Tudtam, azonnal elvesztem az eszméletemet, ha hagyom, de nem volt erőm megmozdulni se. Csak ütött és ütött, arcom recsegett és teljesen lezsibbadt a fájdalomtól. Hoseok és a többi srác próbálták leszedni rólam ezt a bengáli állatot, de akkor már késő volt. A felettem lévő dolgok sötétülni kezdtek, szívem gyorsabban vert, tudtam itt a vég. Jungkook halálra fog verni. Visszhangként csengett füleimben az őrök hangja és Hyunjin hatalmas ordítása, amint megsokkolják.
Majd az alakok elmosódtak és becsuktam szemeimet. Hagytam, hogy a sötétség úrrá legyen rajtam.