Utoljára látni akarom sugárzó szemeid,
S bizalommal, kegyeidet kérve fogni kezeid.
Vöröslő ajkaidhoz enyéimmel simulni,
Kedves szavaidtól csendesen pirulni.
Bűnbe esni, elkárhozni, kizárólag csak veled,
De halálom pillanatában hadd búgjam a neved.
Gyermek lenni, álmodni, délibábot képzelni,
És csillagot, de még mennyit, éjszaka kémlelni.
Képzeletem szüleménye, vagy angyali játék?
Hozzád hasonlót életemben soha nem találnék.
A kékellő eget s égboltot megpillantva eszembe
Jut; milyen sokat is jársz te a fejembe'.
