Sok a szó, de túl kevés a tett
Az ígéret a köd homályába lett
Hiszen porból lettem, de köddé leszek
Míg a végtelen felhőben végleg elveszek
Nincs már rád szükségem, hidd el
A lelkem egy része nálad van, vidd el
Tartsd meg magadnak, hogy emlékezz
Soha nem hagytam volna, hogy elvérezz
Hamisan éltem és tán hittem benned
Az illúziót valósággá tetted
A tőröddel védtél, majd hátba szúrtál
Üres, hazug könnyekkel búcsúztál
Felelőtlen, magányos gondolat
Elkísér, hogy felejtsd a gondodat
Az utolsó porszem, a tenger elfedi
A vad hullámokat semmi sem sebezheti
Sok a szó, de túl kevés a tett
Az ígéret a köd homályába lett
Hiszen porból lettem, de köddé leszek
Míg a végtelen felhőben végleg elveszek
