Üdvözöllek a játékboltban, nagyon régen vártam már,
De sajnos innen látom, gyenge lelked kártyavár,
Mit elfújhat egy könnyed szellő, mesélj, mondd el, mi a baj?
Persze hogy segítek, látod, bár már nem vagyok fiatal.
Ha meguntál, rá se ránts! Dobj te is a szemétbe!
Vagy ha úgy van, kutyák közé, jó leszek majd ebédre!
Úgyis visszakerülök, régiségként eladónak,
Mindenki csak azt mondja: küldd vissza a feladónak.
A mosolyom már nem túl új, őszinte és megkopott,
A gombjaim sincsenek meg, az élet néha meglopott.
De talán egyszer jön valaki, aki ad nekem nevet,
Ki nem visz vissza a boltba, hanem sajátjaként szeret.
