Vad szele zúg fel, vér heve várva,
Pillantása igéz s reszket a nyárfa.
Őrzi a szívét, vagy a őriz a szívében,
Primadonnának könny van a hírében.
Egy igazi hölgy nem naiv, nem sejthető, de látható,
Tiszta galamblelke az, mi ketrecbe nem zárható.
Ha hazudni mersz, ékes ajkán, pár szaván,
A vége úgyis sírás lesz, mint a kristályéjszakán.
Puhaléptű, határozott, szeme sarkából is lát,
A mimikádból kiismer, nem igényelsz sok vizsgát.
Férfiaknak száz hada hódolt be az akaratnak,
A Primadonna kuncog rajtuk, nem hisz ő a madaraknak.
Azt hiszed, hogy legyőzted, mikor fejet hajt előtted,
De mire vágyad erőt vett, már magához szegődtet.
Erejének mivoltjában nincs fondorlat vagy átverés,
Megbabonázott, leláncolt, nem kell ide átfedés.
Rózsakvarc díszíti koronáját s az égi trónt,
Tisztán érzed, bűnös ő, pedig éppen nálad gyónt.
Lerótta a bűneinek minden súlyos mivoltát,
Majd ügyes karmesterként kézbe vette a kottát.
Vad szele zúg fel, vér heve várva,
Pillantása igéz s reszket a nyárfa.
Őrzi a szívét, vagy a őriz a szívében,
Primadonnának könny van a hírében.
